Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

A Déri múzeum működése és állapota 1934-ben - Figyelő

102 Miután a magyarhoni méhtenyésztés története önálló feldolgozásra kínálkozik, az idézett cikk felhívása alapján is közlöm idevonatkozó adataimat. Tiszanagyfalu (Szabolcs m.) határában pár évtized előtt sok vadméh tanyázott. Fűzfaoduban is mézeltek. Előfordult, hogy ilyen odúból valamely repedésen át a bőségben lévő vadméz kicsordult s ilyenkor a falusi gyermekek kijárva kenyerüket dörzsölgették hozzá. (Szabó Gerzson nyug. tanító közlése). Második panyolai ásatásom alkalmával (1932 aug.) id. Szőke Sándor kishalász (Gulács, Bereg vm.) tiszaparti esti tűznél elbeszélte, hogy fosztott ki a panyolai Tiszakertben, az ottani révész-csősz kijátszásával, tehát éjjel, lopvást, két vadméhodut. Az egyik dió-, a másik almafában volt. A már nappal megfigyelt helyre a következő felszereléssel ment : kis balta, gyékény méhkas, egy tiszta fehérlepedő, fúró, 20 cm. hosszú nádcső, csiholó tűzszerszám, pipa, sarjúdohány és egy kötő. A méhkast a lepedőbe kötve baltanyélen vitte a hátán. Nagy óvatossággal megérkezvén a helyszínre, lerakodott s a holt Tisza-mederből agyagos sárt hozott. Ezzel betapasztotta elsősorban is az odu bejáró nyilását. Akkor a baltával kikopogtatta, hol van az odu alja. Azon kicsivel felül lyukat furt, melybe a nádcsövet dugta. Akkor rácsiholt a sarjúdohánnyal töltött pipára és a maró füstöt a csövön át az odúba fújta. Ezt addig ismételte, míg a szegény méhek el nem csendesedtek. Most a fúrott lyukat is agyaggal dugta be és következett az odu oldalának felvágása a kis baltával, melyet ez alkalomra nagyon kiköszörült. Hogy a kopácsolást a nem messze alvó révész, Piros Gábor meg ne hallja, összefogott kötőjével az odúnál átkötötte a fa derekát. Ez volt tehát a hangfogó. Akkor az eredeti bejárat alatt baltával olyan nyílást vágott, amelyen keresztül a lépes mézet táblánként szépen kiszedhette. Belerakta mind a kasba, ezt a tiszta lepedőbe kötötte és baltanyélre dugva vállra vette a mézzel telt köpüt. Vígan indult hazafelé, torony iránt, kerülve az utakat, árkon-bokron keresztül, hogy virradat előtt otthon lehessen, mert a mezőcsősznek ilyen esetben igen kell vigyázni a becsületre. s. j.