Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
94 kevesebb baj legyen velők. Különösen a XIX. század elején az erdőrendtartási és erdővédelmi javaslatok a nemesebb faanyag védelme szempontjából erősen harcolnak a vesszőből kötött malomgátak ellen. így Marosszék egyik javaslata 1800-ból a füzes berkek telepítését javasolja, melyek az erdőknek nagy segedelmére volnának. Mert amellett, hogy a fűzfák szőlőkötő vesszőt, szőlőkarót, kerítést szolgáltatnak, de „ami a legnevezetesebb, a hazában a gátak, melyek egyébiránt az erdők nem kevés pusztításokkal tartatnak és köttetnek, fűzfavesszőkkel köttethetnének". 6 4 Szolnok vármegye 1812-ben határozatilag kimondja, hogy a nagyobb birtokosok gátjaikat kőből vagy keményfából, ne pedig vesszőből állíttassák fel. 6 5 Ugyanígy intézkedik a nagyobb birtokosokkal szemben az erdélyi főkormányszék körrendelete, mely a vesszőkből font gátak helyett kő vagy keményfa zúgós-gátakat követel. 6 6 Torda vármegye erdőfelügyelője is az erdőt és jövedelmet pusztító vesszőmalomgátak helyett a gerendákból vagy kőből való tartós gátakat javasolja építeni a „hydrotechnika útmutatása szerint". 6 7 Ahol azonban nem tehetős földbirtokosokról volt szó, ott az erdőrendtartási javaslatok és feliratok engedékenyebbek. Meghagyják a régi vesszőgátakat, de elrendelik, hogy a malomtulajdonosok malmaik környékén nyár-, nyír-, éger-, kőris-, akác-, szil és fűzfa-berkeket telepítsenek, „amelyek a fennálló malmot mindennemű gátmateriákkal bőven eltarthassák és ebben az esetben is bátorságos tutaj járható zúgók nélkül ne építhessék, hogy a tutajos kereskedők ne legyenek majd minden esztendőben több számmal a mostani veszedelmes gátak áldozatjai". 6 8 Kőből épült malomgátakról ritkán történik említés. Ilyen kőgát volt pl. a veszprémmegyei Palota mezőváros egyik taván, „mely sok malmokat forgat szüntelen folyamattyával ; vize régi időben nagy faragott kövekből rakott gáttal fentartatván, igen nagy halas és madaras tót szolgáltatott". 6 9 Hogy a malomgátak építése milyen nehéz és fáradságos munka volt, 7 0 erről és némileg a gátak felépítéséről tájékoztanak a már fenntebb elmondottakon kívül azok az adatok, melyeket a malomgátak hatóságilag elrendelt szétrombolásakor jegyeztek fel. Nem az 1670—1711-ig terjedő időszakra gondolunk, amikor a beszállásolt császári hadak a magyar malmokat elpusztították, felégették, hogy a népet és a szabadságért küzdőket gyengítsék, 7 1 hogy a malomgátakat mint átjárókat és a hajós-malmokat mint átkelő alkalmatosságokat 7 2 eltüntessék ; hogy valamennyit, mint a bujdosók menedékét, 73 továbbá mint cipó, kalács és pogácsasütőket s nem utolsó sorban mint sertéshizlaldákat is megsemmisítsék. 7 4 Hanem gondolunk a XIX. század elején, a 20-as években megindult, majd
