Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom

89 irányára keresztbe fektetett törzsek alkották. Ami természetes is, mert hosszában fektetett törzseken, mint a panyolai, esős időben járművel menni nem lehetett. Miután a panyolai építmény kétszer keresztbe rakott tölgyfatörzsek emeleteiből áll, szerkezetileg még leginkább hasonlít az olyan gerenda-hidakhoz, amilyet pl. Szrinaqarban. Kasmír fővárosában ezelőtt harminc évvel bontottak le és amelyen a mi Körösi Csorna Sándorunk is járt. Ennél a hídnál a lábak keresztberakott gerendákból állottak.

4

1 Elődeink különben nem igen szerették a nehéz tömegű fahidakat. Az egyes vidékeken a legutóbbi időkig fennmaradt kisebb-nagyobb alkotmányok meglehetős karcsútestű, vékonylábú magas hidak, melyek hamar rászolgáltak a rozoga nevezetre. Kevés munkával és kevés anyaggal minél hamarább célt érni : talán ez jellemzi a régi magyar fahidakat. Célszerűnek látom itt felhívni a figyelmet a Szirmay Antal leírásában fennmaradt ú. n. lábbó-hídra, mely elmés szerkezeténél fogva valóban tökéletesen alkalmazkodott a nyugtalan természetű, örökösen változó vízállású alföldi folyókhoz. Történt ugyanis, hogy 1670-ben egy Szatmár városát ostromló kuruc-sereg a Szamos egyik kanyarulatában ütött tábort. A folyóhurokba való keskeny bejáratot ,,hetelő szekerekkel" zárták el, „magoknak pedig a' Szamoson keresztül az Szathmári földre lábbó-hidat kötöttek ki. A' lábbó-híd illy formán készült : veszszőbül fontak két kötelet, vagy czajtát, mint a' mellyel a' hajós malmokat szokták kikötni, ezen két czajtát illendő meszsziségre egymás mellett által kötötték a' Szamoson, úgy hogy az egyszersmind a' víz színén is feküdgyön, ezt bé rakták deszkákkal, és ha a' víz áradt, fellyebb tekerték, ha apadt, lejjebb botsátották, hogy a' mindenkor a' víz színén légyen, és a terhet a' víz tarcsa..."

4

2 Ez a lábbó-híd valóságos lerögzített tutaj, melyben a könnyű hídépítés technikája kulminál. Az az elgondolás, mely egy ilyen s ehhez hasonló alkotásban kifejezésre jut, éles ellentéte annak az elgondolásnak, mely a panyolai faépítményt létrehozta. Amazok a szabad járás-kelés céljára különféle formákban kifejezett valódi utak, emez éppen a szabad járás-kelésnek mesterséges gátja, az embert és vagyonát minden idegen elem * ellen védő nehéz, nehezen elmozdítható és nehezen elrombolható építmény. 3. A régi magyar malomgát. A régi magyar malmokról, azoknak különféle fajtáiról, a faragó- és őrlőmolnárok életéről igen becses tanulmányok állanak rendelkezésünkre.

4

3 A panyolai építménnyel kapcsolatban