Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom

80 Míg ez a palánk nem került szemünk elé és a talapzaton csak a rekeszek egészen alacsony karóit ismertem kb. a 14. számúig, mocsaras helyen átvezető úttestre gondoltam. Ezt az elméletet megdöntötte a palánk, mert hogy egész rövid legyek, nincs olyan közlekedési út a világon, mely egy el nem mozdítható szerkezettel el legyen zárva, hogy azon senki végig ne mehessen. A palánkból eddig 35 karó ismeretes. Vannak köztük hasított deszkaszerű, hengeres és faragott darabok, mint a sövényben is. Valamennyi szabályosan hegyezett. Kezdetben alacsonyak, később 2 m-en felül is érnek. Helyenként a karók tövén sövényfonás törmeléke mutatkozott. A palánk déli oldalán, a 4. és 11. számú karók mellett egy-egy négyélű oszlop állott, melyeket IE és IIE jelzésekkel láttunk el. Mind a kettőt dőlt állapotban, egymásfelé hajolva találtam. Rajtok egy hatalmas tölgy korhadt oldalrésze feküdt, mely talán egykor az eldőlést is okozhatta. Lehetséges, hogy ezek a szétforgácsolódott fejű, hegyezett oszlopok a palánkot erősítették, de más célra is szolgálhattak. Abban a szögletben, melyet a palánk a talapzattal bezár, valamint a palánk északi oldalán több helyen kar- és lábvastagságú cövekek voltak leverve. Egy közöttük horgasfejű (lásd elől id. füzetem VII. tábláján jobbszélen !). A cövekek közt részint rendes, részint rendetlen fekvésben husángok, dorongok hevertek, melyek alatt rengeteg rőzsetörmeléket találtam. Ebben makkopáncs, csiga-, kagylóhéj, helyenként szélesélű baltával vágott tölgyforgácsok és néhány faék volt elkeveredve. Egy helyen kisebb ragadozó állat koponyáját s két helyen cserépdarabkákat találtam. Abban a reményben, hogy a belső települt részből kapunk még valamelyes leleteket, ezekkel más alkalommal foglalkozunk. Ezek a cövekekkel és husángokkal leszorított rőzsekötegek arra mutatnak, hogy az erősségnek ezt a sarkát víz vette körül. Tudjuk, hogy erős szélben milyen romboló hatása van a hullámzó víznek, melynek eróziós ereje idővel sziklát tüntet el. Szerintem ezek a leszorított rőzsék nem lehettek egyebek, mint hullámfogók, hullámtörők a palánk és az építmény védelmére. (VI. T.) Ezek a jelenségek, a cövekekkel lefogatott rőzsék a nagy talapzat vízfelőli oldalán, a Ilj cölöpön túl már nem voltak megfigyelhetők. Továbbá mind a három jobboldali cölöp tövénél köréje és egymás felé rakott fatörzseket találtam, 1-—2 m. hosszúakat, melyeket bizonyára a cölöpök megerősítése végett helyeztek oda. Ami pedig ismét jellegzetes, mindezek a cölöpök tövét erősítő fadarabok, mind a hullámtörő rőzsék