Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
78 bevágás. Itt említjük meg, hogy a panyolai nép az ilyen bevágást zselépnek, az eljárást zselépezés-nek nevezi. Az — 1 jelzésű felsősori hosszanti törzs, mely a negyedik ásatáskor is in situ volt még, talán eredeti hosszúságában maradt meg. Vége rálapoláshoz volt alávágva. Hossza 21 m. A kétszer keresztben és kétszer hosszában, tehát négy emeletben egymásra helyezett nagy törzsek közeit, hézagait az építők rőzsével és agyaggal töltötték ki, sőt a felsősori hosszanti törzsek közti agyagrétegre fonott sövénydarabokat fektettek, amint azt a III. T. 1. kép feltünteti. Ha most képeinkre tekintünk, azt látjuk, hogy az egész talapzat szélső hosszanti törzspárjai között, melyeknek ketteje a vertikális síkban mindig pontosan egymáson fekszik, combvastagságú hegyezett karók vannak leverve mélyen az altalajba. A jobboldalon, a víz felől 21, a baloldalon 24 karó maradt meg, melyekhez a kibontáskor még néhány teljesen lecsonkult járult. Mindkét karósor tövén végig rendes sövényfonás maradványa mutatkozott. Azok a karók, melyek az ásatás folytán kerültek napvilágra, tehát hátrább a palánk felé, kevésbbé voltak lecsonkulva, egyesek a másfél méter magasságot is elérték. Mindez azt mutatja, hogy itt rendes, egymással párhuzamosan futó két sövénykerítéssel vagy rekesszel állunk szemben, mely azonban jórészt elpusztult, némelyike egészen a törzsekig lecsonkult. Az építmény felületén kb. egyenlő elosztásban hat faragott hidlásdeszka fekszik, melyeket Hl-től H6-ig terjedő jelzésekkel láttunk el. Ezek közül az első hármat lecsonkították. A H3-nek csak a partfelőli vége maradt, a Hl és H2-nak a vízfelőli végei hiányoztak, a többiek épek. Hogy a hidlásdeszkák biztosan és vízszintesen feküdjenek, a hosszanti törzseken szükségszerint bevágásokat készítettek és valamennyit a szélső törzsekhez fúrott lyukon át egy vagy két faszöggel erősítették. A hidlásdeszkák rendszerint a sövénykarók között nyúltak túl az építmény törzsein és csak kevéssé voltak rövidebbek a felsősori kereszttörzseknél. Ha a rekeszkaró véletlenül a hidlásdeszka útjába esett, ennek oldalát kissé kifaragták (H5-nél), vagy pedig lyukat véstek rajta és azon át verték le a karót az altalajba (H6-nál). A H6 vízfelőli végén két ilyen lyukat is véstek. Ügy látszik, a külsővel elszámította magát a mester, mert ez feleslegessé válván, még egvet kellett beljebb vésnie, melyben a karó állott. (VI. T.) A hidlásdeszkák az építmény megmaradt felületét hat részre tagolták. A 4. és 5. részben átlósan is feküdtek faragott deszkák. A H5 és H6 partfelőli végén, a rekeszen belől egy hosszabb dorongot és egy hegyezett karót, a H3, H4 és H5 vízfelőli végén pedig egy hosszú dorongot találtam. (V. T.)
