Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom

72 lelkész úr vendége voltam. Délután visszatértem a Zsaró-kertbe, honnan hűséges emberem, id. Szőke Sándor és hasonnevű fia csolnakon vittek Vásárosnaményba, a gyurgyalag szavától hangos Tisza folyásán. A negyedik panyolai ásatás lefolytatását a m. kir. Hadügyminisztériumnak még a mult év folyamán adományozott megtisztelő és kitüntető 500 pengő ásatási segélye tette lehetővé. Hogy ez állami támogatásból a Déri-múzeum 1932. évi .Jelentésében az első három ásatásról kiadott részletesebb leírás és képanyag költségeit is fedezhettem, ezt részben Streicher Andor dr. mátészalkai alispán úrnak köszönhetem, akinek kezdeményezésére és utasítására N. Szabó Tibor fehérgyarmati főszolgabíró úr kellő számú Ínséges munkásokat ajánlott fel. Az előkészítés munkájában ezúttal is kivette részét az ügy iránt lelkesedő s magamat szeretetével elhalmozó Szarka Boldizsár panyolai ref. lelkész úr, aki kérésemre a tél és tavasz folyamán többízben meglátogatta a faépítményt és annak állapotáról, a víz romboló munkájáról levélbeli pontos értesítéseket küldött. Ugyancsak segítségemre volt mind az előkészítésben, mind a negyedik ásatás lefolytatásában Somogyi Zsigmond nábrádi körjegyző úr, aki az építmény ásatás előtti állapotáról egy becses fényképet küldött (VU. T. 1. kép) és a panyolai inségmunkásaim ügyét adminisztrálta. A panyolai ásatások megindítója és leglelkesebb barátja, leveldi Kozma György dr. vásárosnaményi főszolgabíró úr még azon év tavaszán Zemplén vármegye főispáni tisztségét foglalta el a kormány bizalmából és Sátoraljaújhelyre költözött. De e távolabbi helyről is, nagy elfoglaltsága dacára sem feledkezett meg a panyolai ügyről. Szeptember 3-án délelőtt a beregi Tiszaháton át autón érkezett az ásatás színhelyére, a munkálatok menetének megtekintésére. Egy napig tartó megtisztelő látogatása után szeptember 4-én ő is a kellemes víziutat választotta a Zsaró-kerttől Vásárosnaményig. E helyen is mind a magam, mind a Déri-múzeum nevében a legmélyebb tisztelettel és leghálásabb szívvel mondok köszönetet felsorolt nagyrabecsült pártfogóimnak, úgyszintén tanácsadóimnak, főképpen Bátky Zsigmond h. főigazgató és Györffy István egyet, tanár uraknak és rajtuk kívül mindazoknak, akik az én személyemen és szerény munkálkodásomon keresztül a legkisebb mértékben is a magyar kultúrát vélték szolgálni !