Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom

t>8 ságban újra lenyesettem, a partban új lejárást faragtattam, úgyszintén kikötőt a csolnak részére. A meredek partot annyira nyesettem le, hogy a kereszttörzsek végei, az iszap és part alól kiszabadíthatok legyenek, továbbá megakartam tudni, hogy a VIb (hatodik baloldali) számú cölöpnél a palánk karósora véget ér-e vagy sem? Már a délutáni órákban bebizonyosodott, hogy ez az egyszeres palánk tovább halad a meredek part alá. Ugyanott az építmény belső oldala mellett egy nagy fekvő törzs tűnt elő. Szeptember 3-ika vasárnapra esvén, a munkát 4-én folytattuk. A part ferde lenyesését befejeztük és az építményt a partomlás és a part alól felszabadítottuk. A parttőben az Vb és VIb jelzésű cölöpök között egy megdőlt újabb cölöp került elő, mely Vb

1 jelzést kapott. Továbbá a VIb cölöp megett is egy nagy ágasfejű oszlop került elő a partból, a VIb

1 jelzésű, az egyszeres palánk pedig, mely eddig 33 drb karóból állott, két újjal, a 34. és 35. számúval szaporodott. A mai napon a parttő alól kibontottuk azt a hatalmas, csonka ágasbogas tölgyfatörzset is, mely alsó vastagabbik végével ráfeküdt az — 1 (= egyvonás egy) jelzésű hosszanti törzsre úgy, hogy az Ab

x jelzésű cölöpöt oldalt döntötte. Ez a görbe nagy törzs szerkezetileg nem igen tartozott az építményhez, de vágott töve ellene mondott annak, hogy parttól szakadt uszadékfának tekintsük, azért később valamelyes rendeltetést fogunk róla feltételezni. A faépítmény teljesen kibontott maradványáról pontos vázlatrajzot és fényképeket készítettem, melyek a konstrukciót, valóban az egész alkotmány fundamentumát, a legvilágosabban tüntetik fel. (VII. T. 2. és VIII. T. 1. és 2. kép.) Szeptember 5-én virradóra váratlanul áradást kaptunk, mely az építményt csaknem elborította. Munkásaimat kettő kivételével kénytelen voltam hazaküldeni. Az egész napot az építmény és a Zsaró-kert felmérésével, fényképezésekkel és néprajzi jegyzetek készítésével töltöttem. Miután estére apadás mutatkozott, munkásaimat értesítettem s másnap, szeptember 6-án megkezdtem a hatalmas tölgyfatörzsek felszedését. A panyolai malomból acélláncos emelőgépet kölcsönöztem ki, melyet már a harmadik ásatásnál bevált módszer szerint, a partszélen felállított hatalmas bakra szereltünk fel (4. kép). Az összes alkatrészeket a víz alá süllyedt nagy : 2 jelzésű kereszttörzs kivételével, melyből most semmi sem látszott, a partra emeltük. Ez a nehéz és sok óvatosságot igénylő munkálat megszakítás nélkül szeptember 9-ének délutánjáig tartott. Hogy a parttőben szabad tért nyerjünk, elsősorban az ágbogas nagy törzset, utána a hatalmas : 1 jelzésű kereszt-