Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"297 enni a boldogságtól. Napi beszélgetésébe és dalaiba is szívesen foglalja be. Oi m • 1* 1* m ) Sr"17>— k—

1 r\ (Ol > J> J> j, J> J > ji Vaçrym e-Eyèm

(vagya mà-eè, Va^ya keel-ve s qa-W-Loic- è. Régi jó szomorú nóta, de a dallamát már elfelejtették : Tisza partján van egy hajó kikötve, Abba' van egy halász legín megölve. Gyertek lyányok ötöztessiik bíborba'. Temessük el egy nefeljts bokorba. Szívüket rendesen a szerelem nemes érzése tölti meg. A fiatalok kezdik a nótát, az öregek a régi emlékeket nyitják fel. Majd viharosan felkiált : En vagyok a halász legín En járok a víz tetején Én jogom az ararí halat, .4 tiszai nagy híd alatt, csuhaja. Vagy így kacérkodik a csalfa kedvesével : Lassan. ± jj. B 1 J

U1

J

J I j -^ÍJTT? Ti-szapar-tyán ha-lász le-^i-- vargák én. Ti-sza par-tyán T^^

J I J>J,J 3 X ^ I i r > s .... n— W—^-J^— * J. j U.J 1' pi-hen-ni: I -des a-iyám maj'gon-do-dat vi-se-li.