Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"295 Mikor halászni mennek, senki se merje kérdezni, hogy hova megy, mert akkor nem lesz szerencséje. Nem szabad vissza sem nézni, mert akkor se lesz szerencséje. A halász ilyenkor aszszonnyal se szeret találkozni, mert ez is szerencsétlenség. A halásznak biztos a fogása, ha borús időben indul. I la pucér gyerekkel álmodik, biztos halászata lesz. Ha álmában esőt lát esni, rengeteg halat fog. I la pappal találkozik, midőn viszi a hálót kifelé, így szól : jobb vón visszafordulni, mert ördögöt látok. Ha a halász megáll a vízparton, de nem teszi le a hálóját, egy vízi pókul meglát, jó halászata lesz. Midőn halászik és ráakad az apacsfára a háló, egészen biztos, hogy sok és nagy harcsákat fog, mert lobogója van. A sárréti pákász nagy időjós is volt. Csíkficánkodásból meg tudta állapítani, hogy égiháború fog lenni. Akkor, amikor a csikók a víz felszínén csapatostul ugráltak, rendesen égiháborúra következtettek belőle. Az égiháború nagyságát a csikók sokaságától tették függővé. Ezenkívül a sárréti ember a szél irányát úgy tudta meg-, hogy mutatóujját a szájába dugta, és azt a fejefelé tartotta. A nyálas új a legkisebb szellő járását is megmutatta. A régi társas együttélésnek érdekes maradványa maradt fenn a tiszai halászoknál. Ezt ők halász-keresztelőnek nevezik. Tulajdonképpen nem egyéb, mint remeklés a halászatban. A szertartás lefolyását így tudja Pál Imre halász : Mikor a halászlegény megtanul a folyó Tiszán is halászni, tud mindenféle szerszámmal jól bánni, még a legnehezebb szerszámot, a palónyát is tudja kezelni, és az öreghalászok is helybenhagyják, hogy teljesen jól halászott, egy vasárnap este megtartják a halászlegénv keresztelőt. Ez úgy történik, hogy két evezőt tesznek keresztbe a fején, lenyomják és borral leöntik. A keresztapát a legény maga választja a jelenlevők közül. A tort is megtartják a keresztelő után. Ezek a csendes, szótlan emberek néha tréfálnak is. Közismert tréfa az a mondásuk : Aki leves után vizet iszik, aki ha parázs van a tűzhelyen, gyufával gyújt rá, aki, mikor halászik, a markába köp, attól nem kell tanácsot kérni, mert az bolond ember. Keresztelő, házasság, halálozás alkalmával külön szokásuk nincsen, ilyenkor legfeljebb finomabb halat főznek és sütnek mint máskor. A halász kitűnő anatómusa a halnak. A ponty keserű fogát okvetlen kikeresi és kidobja. Másik időtöltésből szétszedi a csuka fejcsontjait a megfigyelő képességének tanúbizonyságául nagyon találóan nevezi el az egyes csontokat.