Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
Az így elkészült csövet a tőzeg rétegén óvatosan áttolja úgy, hogy a kihasított része a vízbe érjen. A nádszál felső részét jó erősen megszívja, a szájába szaladt szennyes vizet kiköpi és kész a kút. Ebből tiszta vizet ihatik mindenki. 10 3 Hogy pedig az utas, a kaszás lássa, hol van egy ilyen kút, nádbugából bokrétát tesznek az ilyen kút mellé. (77. ábra 1.) Az utak, kaszálók mellett, különböző távolságra ilyen bokrétákat lát az ember. Mindenik bokréta egy kutat jelent. A járókelők vigyáznak rá. Nem törnék el, mások kártevésétől is megóvják. A halász ember jelleme. Bár a halászok között ma nincsen semmiféle elkülönítő rendszabály, hiszen mindenki egyéni életet él annyira, hogy még társának sem árulja el hova megy halászni és milyen eszközzel dolgozik, mégis az évszázados szokásjogon bizonyos osztályozás fejlődött ki. Ők maguk megkülönböztetnek nagijszerszámos halászokat és aprószerszámos halászokat. Ama csoportban tartoznak a tehetős gazdagabb halászok, mindazok, akiknek teherhálója, lapsolója, tiszai nagy hálója, számos véghorga, 150—200 drb verséje van. A Tisza partján kunyhója áll, mely előtt számos ladik van kikötve. Ha halászik, több halászlegénnvel dolgozik és albérletben számos kishalász, horgos dolgozik neki. Az aprószerszámos halászok szegényemberek. Van nekik néhány verséjük, 40—50 drb horguk. Palónya és önháló, bóné, kece, vetőháló a szerszámuk. Kunyhót nem épít, legfeljebb egy-egy envhelyet tart. Maga, halászlegény nélkül halászik. Elszegődik részes halásznak a nagyhalász mellé. E gazdasági osztályozódás mellett társadalmi tagozódás is van közöttük. A folyóvízi, hígvizi (tiszai) halász büszkén lenézi a kisvízi halászt. „Pocsolya halász"-nak nevezi, mint aki meg sem tud a Tiszán mozdulni. A kishalász viszont valami nagy megbecsüléssel tekint a folyóvízi halászra. A halászok természetüket tekintve nyugodt, csendes, szótalan, zárkózott természetű emberek. Keveset beszélnek, nem is tréfálkoznak. A halász szereti foglalkozását. Azt tartja, hogy aki a halászatot egyszer megpróbálta, nem tudja abbahagyni. Minden halász egyéni zárkózott életet él. Sem azt nem árulja el, hova megy halászni, vagy milyen szerszámon töri a fejét, sem azt, hogy milyen szerszámokkal dolgozik, hogy konzerválja szerszámait. Mindezt magának tartja, ezektől szerencséjét reméli. I)e ha az idegen érdeklődő iránt bizalommal van, 10 3 Ecsedi István dr. : Poros országutakon. Debrecen, 1925. 8.
