Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"286 felé kapkod. Ha a pára ujjaira ragad, már megfőtt a hal. — Nagyobb biztonság okáért megrángatja a hal uszonyát is és ha kijön az uszony szála, biztosan megfőtt a hal. A hal megfőtt. Pusztai módon körülülik a földretett bográcsot és esznek. A hal húsa pompás, de még kitűnőbb a leve. A halat egész nap lehet enni, nem lakik jól az ember vele. Ezért azt tartja a magyar ember : „A hal nem ítel !" Halételnél nagyon keveset beszélnek. Nem félnek, de tartanak a szálkától. A halász keményen összerágja a szálkát és megeszi. Jóízűen fogyasztják a jó paprikás halászlevet. Fig". 73. ábra. A halász ebédet főz. 1., 2. A hal felhúzása a nyársra. 3. Halfőzés. 4., 5. Halászkések. 6. Halfőző bogrács. Der Fischer kocht sein Mahl 1., 2. Aufspiessen des Fisches. 3. Kochen

* 4., 5. Fischermesser. 6. Kochkessel. A jó szénnél ezalatt megpirult a csuka. Mire a leves elfogyott, meg is volt sülve. A halász felhúzza a karót és odaadja a vendégeknek. Ezek a nyársról eszik a pompás sült halat. A kishalászok úgy főzik a halpaprikást, hogy egy jó nagy vasfazék apróhalat jól megfőznek, hogy teljesen széjjel főjjön. Ekkor a levet a halról leszűrik, a halat kidobják és ebben a finom lében főzik nagyobb halakból a pompás halpaprikást. A halász néha karikára vágott krumplit, vagy lebbencstésztát tesz a halászlébe.