Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

259 áll. Ha elmegy a faluba, a csónakot néhány kéve náddal letakarja, hogy idegenek el ne lopják. (50. ábra 2.) A kisvizeken, mint a Hortobágy, Kösélv, Berettyó, egész kicsi hosszúderekú csónakot használnak. Ennek mind a két vége vágott. Ezt ladik-nak nevezik. A halász egy nagy rúddal, csákkai hajtja a kotúba, vigyáz rá, hogy vízzel tele ne menjen. Ha a víz belemegy, a szapollyal kihányja. (50. ábra 3.) Vígh Miska, a leleményes juhászbojtár úgy csinálta a tutajt a Hortobágy-folvóra, hogy levette az ólajtót, rákötött elől-hátul egy-egy kéve nádat, rátette a Hortobágy-folyóra, erre az őrnivalót, ráült, ő meg a komája és egy nagy rúddal Fig. 51. ábra. Csániesz a Tiszán jégben. A jég körül vágva. Plate im Eis der Theiss. Das Eis ist rundherum aufgebrochen. nyomta átal a vízen. Egyszer a nád kicsúszott az ajtó alul, a tutaj féloldalra fordult, leesett a komája a vízbe és az ajtó alá került, alig tudta Miska kihúzni a fiút a víz alól. A holt Tiszán ugyanezt a fajta ladik-ot használják, mint a » kisvizen. A ladikot öt darab deszkából üti össze. Kettő a feneke, kettő a két oldala, egyet oldalt ereszt bele. A ladik hat méter hosszú, két sukk, vagyis 30 coll széles és 14 coll magas. Orra és fara le van vágva. Ez azért kell, hogy a szerszámot könnyebben vihessék és könnyebben dolgozhassanak vele a ladikról. Ennek oldalán két kallanytúja is van, amibe a rántó övedzőt teszik. Övedzője kétféle : kormányövedző és rántóövedzö. Amabból egy, emebből kettő van. Az övedzőnek három része van. Van lapátja, 17