Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"251 hajlik, azért, hogy a nád le ne csússzon a tolóról. (XII. tábla, 5. ábra.) Régen a réti emberek, újabban a Tiszaparti emberek egyik jövedelmi forrása a vesszőszedés. Rekettye, fűzfavessző anyaga érdekelte. Akinek nincs is füzese, másnak megy napszámba vesszőt szedni. Ősszel atiszai füzesekben házmagasságnyi kazlakban van a vesszőkéve rakva, ezt lassan meghántják és akkor jön a kereskedő érte. Fig. 46. ábra. Nádhordás szánon. — Heimführen des Rohres mittels Schlitten. A szegényember bizony sokszor eljár vesszőt lopni. Ladikja ott bolyong a füzes szélén, ő maga kiszáll az esthajnalon szed egynéhány kéve vesszőt és szépen hazasiklik. A vesszőkből kerítések, kapuk, házfalak, halászó eszközök, versék, merettyűk, csíkkosarak, haltartók készülnek. De szedik a finomabb vesszőt korcvesszőnek. Karámot, nádfalat, nádkunyhót ezzel korcolják be. Ez a felhasogatott hajlékony vessző mellyel tetőfedésnél a nádat a tetőfához kötik. A nádfedelek virágkorában rengeteg korcvesszőre volt szükség, ma már a gyáripar dróttal pótolja. Haltartók. A haltartó a hal raktározására szolgál. Az eleven hal pénzértéke sokkal nagyobb, mint a döglötté. A döghal hamar romlik, nem tarthatják el, míg vevő jön. Végül a magyar ember