Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
"196 sietve léptek tovább és kapartak szorgalmasan. Sovány halászás, csak apró szemét halat fog a szegényembernek. A kaparóháló a Bodrogon a következő : a háló nyílását egy méter magas sugarú fűzfakáva adja. A hálózsákjának felső része a hálórúd vékony és meghajtott végéhez van tűzdelve. A rúd maga öt méter hosszú. A halász a parton áll és a kisvizű folyóba beteszi a hálót és húzza a fövenyes feneken, kaparja a feneket. (23. ábra.) A kaparóhálónak egy visszafejlesztett fajával is találkoztam a Bodrogköz csatornáiban. Nem egyéb ez, mint félbenmaradt kaparóháló. A kávát hajlós fűzfából maghajtja. A káva két lábát madzaggal átköti. A félköralakú kávát hálóval vonja be. Bő lap, zsákja nincs. (23. ábra.) Ezt a kisszerszámot két ember kezeli. Az emberek levetkeznek, nekigyürkőznek, belemennek a csatornába. Két ember (A és B) két oldalt két kézzel alul, felül megfogják a hálót és maguk közt tolják úgy, hogy a háló lába a víz fenekén, a háló teteje a víz szintje felett haladjon. Egy-egy kisebb szakasz meghúzása után felemelik, hogy vájjon a bő léhésben nem maradt-e hal. Ha igen, kiveszik, partra dobják, ha nem, viszik tovább. Ha a halász így nem tud fogni, hajtóeszköznek használja fel. A szűk csatornában elhelyezi a versét úgy, hogy szárnyai a partot érjék. Elmennek a kaparóval messze előre és innen indulva terelik a halat a verse felé. A megzavart hal félénk és nyugtalan. Amint menekülése közben a verse szárnyához ér, az első akadályra visszahátrál, lendületet vesz és átveti magát a versén. A halász szomorúan nézi a veszteséget. Kipótolja a verse szárnyát, vagy tetejét akként, hogy leveles gallyat, füvet tép és ezt teszi a verse szárnya fölé. Ezt már nem ugorja át. A kishalász addig kapar, míg a versébe kerül pár darab csuka, vagy ponty. Elég neki ebédre. A keresőháló közé számíthatjuk az alföldi magyar ama primitív szerszámát, melyet a tavaszi és nyári tócsákban szoktak használni. A paraszt, vagy pásztor kerít egy kéthárom méter hosszú hálót. Két végét ráköti egy-egy kétméteres rúdra. Nekimegy a tónak, fenéknek, foknak, magának feszíti a hálót és tolja maga előtt. Herman 0. a kerítőszerszámok közé sorozza, 4 6 noha a hálóval csak húznak és nem kerítenek. Sztripszky az erdélyi őshalászattal foglalkozva 4 7 keresőszerszámok közé sorozta, melyet az erdélyiek is épúgy, mint a tiszántúli kisvízi halászok, húzóhálónak neveznek. A húzó4 6 Herman O. : id. m. 245. és 285. 11. 4 7 Sztripszky H. : Adatok Erdély őshalászatához. Budapest, 26. 1.
