Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

"190 ismert sajátságaival. Ámde sem a szivanó, sem a forgókarikás teszikaró nincs rajta, hanem a rúd emberfelőli végére vasköpű van húzva, mely kétágú, hegyes villában végződik. Ezt a kétágú hegyes villát a partba szúrják és úgy tesziznek. A teszikötél végén egy hegyesvégű fa van kötve, melyet a halász a partba szúr, hogy a kötél a vízbe ne essen. A háló nincs a rúdhoz szorítva és kávája két kötéldarabbal a rúd végétől egy vagy másfél méterre van kötve azért, hogy ne lógjon előre, hátra. Ezt az emelő szerszámot emeli-hálónak nevezik. A Berettyómentén némely halász ezt a hálót lesi-nek mondja. Sarud és Kőtelek vidékén, de a Közép-Tisza más helyein is, a teszit valóságos egykarú emelővé alakították át. A teszirudat egy kétágú fába helyezik. A kétágú fát jól leverik a partba és ennek segítségével dolgoznak úgy, hogy a rúd végét ereszti, akkor a teszi a vízbe súlyéd ; lefelé nyomja, akkor a teszi emelkedik. (VI. tábla 16.) A Szolnok körüli kis halász még jobban megjavítja a szerszámot. Ez már úgy készíti az emelőhálót, hogy kétágú fa helyett egyágú fát ás be a langós parton a víz szélébe. Az ágas víz feletti részét több helyen átfúrja. Átfúrja a teszi rúdját is. Csinál egy erős faszeget. Ezt átdugja a két lyukon és egykarú emelő módjára ezen mozgatja az emelőhálót. Hogy pedig maga a vízben ne álljon, lócát rak a Tisza sekély vizébe, erre áll és úgy dolgozik. (VI. tábla 17.) A teszi vagy emelőhálót a halász mindig óvatosan emeli ki. Teszi ezt azért, mert a hal ilyenkor -— szerinte — elgondolkodik és a háló hasában marad, ha ellenben megrántja, kiugrik belőle. Ha a teszizésnek vége, a halász kiemeli hálóját, felfordítja, hogy a háló ne érje se a vizet, se a nedves földet, hanem a víz lecsorogván róla, hadd száradjon meg. Az ülés mellett őrizetlenül két-három teszi ágaskodik lábával felfelé és szárad. Az emelőhálók érdekes, ma már kivesző formája a lesiháló. Készítése hasonlít a teszihálóhoz, De a görbe kávák közt zongoradrótszerűen, sürjen, hálófonal van kifeszítve. Ezek az őrfonalak vagy őrök. Rúdja nem vízszintesen, hanem függőlegesen van rá szerelve. (VII. tábla 13.) Használata abban áll, hogy a halász a lesihálót nem a mély vízbe állítja. A partról csak a függőlegesen álló rúdját figyeli. Ha egy hal a hálóra téved, a fonalfalhoz ütődik. Ha érinti, a rúd megremeg. A halász a hálóhoz kap és hirtelen kiemeli a hálót a téveteg hallal együtt. Ez a halászati mód nagy eredménnyel nem jár, nagy türelmet igényel. A Bodrogban és a Tisza kisebb mellékfolyóiban, általában sekély vizekben alkalmazható szerszám. Az emelőszerszámok egyik nagyon ősi faja a Tisza vizén