Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
177 jon, mert annyira behatol, hogy csak szakítással lehet kihúzni, ami érzékeny fájdalmat okoz. De vigyázni kell a halra is. Megesik, hogy a nagy harcsa addig vergődik a horgon, míg a horog a pofájába törik és elmenekül. Megeshetik az is, hogy merész ugrással elszakítja a horogzsinórt és elviszi. A halász tehát szedésközben egyre kémlel. Ha a nagyharcsa megbicsaklik, vagy menekülni akar, a halász zsineget ereszt neki. Ha így megpihen, akkor sebesen feléje evez és közben gyorsan szedi a zsineget. Ha megrántja, a hal újra menekül és húzza a zsineget. A halász nem erőlteti. Ereszt neki zsineget. I Iagyja menekülni. Kíséri a csónakkal. A hal újra megpihen, a halász újra szedi a zsineget. Ez a hajsza mindaddig tart, míg a hal teljesen ki nem fárad, megadja magát és ennek jeléül hasával felfordulva a vízszintre veti magát. 3 6 Ez esetben a halászok gyorsan felé eveznek és a vérző, kimerült halat nagy merettyűvel kimerítik. Ha a harcsa nagy, vágóhorgot vesznek elő. Ez gyilkos szerszám. Félméteres favagy vasnyelű,élesszakállú horogóriás. (IV. tábla 8. és 10.) Egy jó erős kötél van a fülébe hurkolva. A kötelet a halász a hajó farához köti, a horgot a harcsa álla alá vágja. A harcsa óriási fájdalmában mégegyszer neki rugaszkodik. Ezért jó a kötél a végén, mert vergődhetik, de fogva marad. Ilyenkor azt mondja a halász: sereg a harcsa. Megtörténik, hogy a halálra sebzett harcsának olyan nagy ereje van, hogy a horgot kiegyenesíti és visszaesik a Tiszába. Ez nagyon ritka eset és soká közszájon marad a halászok közt. Legtöbbször a harcsa már nem próbál menekülni és a halászok az óriási állatot csónakba emelik. Lekötik, a hátára ülnek és diadallal viszik ki a partig. A tiszai halász csak eleven halat szeret megenni, élő halat szeret a piacra vinni. Ha a harcsa 20 kilogrammnál nagyobb és nincs nagyon megsérülve, kikötik a parthoz és így megkötve tartják mindaddig, míg el nem adják. Halászaink a parton ismét egy súlyos műtétnek vetik alá a megfogott nagy harcsát. A csónakban, vagy ha a harcsa túl nagy, a fövenyes partoldalon felpeckelik a száját egy arasznyi kemény fával. Vigyázni kell, hogy a körülte dolgozó emberek kezét meg ne harapja. Az egyik halász most egy vékonyabb ^ kötelet vesz elő, ezt a kopultyúján keresztül tolja egy vékony fával a szájába. Mikor a vége kiér a szájból, óvatosan kihúzza és oldalt a pofáján jó erősen megköti. A kötél másik végét pedig egy partba vert karóhoz jó erősen megköti. Ezután a szájából kiveszi a fát és a nagy halat beleeresztik a Tiszába. 3 7 (14. ábra.) 3 6 Ecsedi István : Izgalmas harcsafogás a Tiszán. Poros országutakon. Debrecen, 1925. 33. 1. 3 7 Ecsedi István id. m. 10
