Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

171 húzza le. A zsineg másik vége egy, a partba szúrt horogkaróhoz van kötve. A karó felső részén pergő van azért, hogyha a horogra került nagy hal rángatja a horgot, a pergő figyelmeztesse a halászt. (III. tábla 13.) Néha jószerencse reményében nemcsak egy szemet, hanem többet, de legfeljebb három szemet lehet a zsinórra tenni és közel jól kell kövezni. Ha a halász ügyes és szerszámát kellőképpen használja, jószerencse érheti. (IV. tábla 14.) Nagy Lajos 60 éves öreg halász évtizedek alatt sok halat kiszedett ezzel a horoggal a Tiszából. De akkor vót benne ! — szokta bánatosan mondani. Pál Imre, a nagyon ügyes tiszacsegei halász mutatott egy laza-horgot. Ez 35 méter hosszú volt. A vége felé 15 ólomgomb volt és a végén egy jó lazahorog. A horog tövénél vörös haraszt szálakból volt a csali. Harcsafogáshoz lótetűt (Gryllotalpa vulgaris. Laxtr.) szed. Kikeresi a porhanyós humuszos áradásos területeket. Megfigyeli a lótetű útját, leás és ott a lótetű. Egy délután 50—100 darabot is megfog. A megfogott rovarnak kihúzza a fejét, hogy megdögöljön, mert ha életbe marad, az erősebb felfalja a gyengét és ha száz darabot szed is össze, végre egy darab marad, a legerősebb. Pál Imre hajóra ül, mély vízre megy. Sajátos lazáját felférgeli, leereszti a fenékre, aztán másfél ölet visszahúzza, hogy játéka legyen. Jobb kezefejére csavarja a horogzsinórt, ugyanebben a kezébe veszi a puttyogatót és szabályosan üti a vízhez. Amint a keze iitemszerűen jár, úgy jár a mélységben is a horog a csalival le s fel, sőt a vörös pamutszálak is csalogatóan mozognak. A mélyben, talán éppen az eldőlt fatörzs alatt leselkedő harcsa észreveszi a csali játékát, kíséri a pompás falatot, buborékok szállnak felfelé : ,,a galáris (buborék) jön egyik a másik után". A halász annál jobban veri az ütemet. Semmi nesz, csak a puttyogató csaló hangja ! A harcsák észreveszik és egyik merészen bekapja a lótetűt és megvan fogva. Ha nagy, megugrik, ereszt utána s megpihen. Pál Imre beszéli, hogy Tiszapalkonyánál 84 kgr.-mos harcsát fogott ezzel a lazával. Alig tudta csónakjába emelni, mutogatta kezét is, amint a harcsa összeharapdálta. Alföldünk száraz nyarán a folyóvíz annyira leapad, hogy nagyhálóval halászni nem lehet ; ilyenkor a háló a teritsfán szárad és nagyhalászok is horgásznak. A nagyhalászok végeshoroggal dolgoznak. A végeshorog vagy véghorog 180—200 öl hosszú. Részei a bevető, vagy bevezetőzsinór, a horogderék, vagy derékzsinór és a horgok. A derékzsinóron minden másfél ölre van egy horogszem vagyis egy horog. Maga a horog 30—10 centiméter hosszú, erős zsinegen a péken, vagy potonyon (IV. tábla) lóg. Beeresztés előtt minden horgot felhalaznak : halat, békát, nadályt tesznek rá. Ezzel minden-