Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

154 és kiszimatol belőle. Nagyon szép eredményeket értek már el a halászok a bukrosversével. Az áradásokban halászgató kisember ezzel sem elégszik meg. Rövid az áradás, ki kell használni a ma már ritka szerencsét. Ezért, ha a hely kedvező, két burokversét állít fel egymással szemben és a kettőt középen egy 10—15 méter hosszú, 1-—11/

2 méter széles simaháló, az ellenző köti össze és ez az ellenző másfél öl mélyen vezet a bukrok belsejében. Itt csak a vállversék külső szárnyai zárulnak. Az ellenzőnél csupán annyi nyílás van, hogy a hal besiklik a labirintusba. (II. tábla 24.) Hat verse így felállítva egy akol. Ha egyszer a sima háló másik oldalát elérte a hal, többé nincs menekvés. Molnár Vidor halászmester előadása szerint az általa felállított aklos verse minden tavasszal tele van hallal, mázsaszámra lehet vele fogni a halat. Míg a bukros versét az állóvíz szélére vetik, addig az aklos versét a tó közepére helyezik. Az aklosverse olyan kiépítését, mint Schenk Jakab a vajai rétről egészcsapat és félcsapat háló címen közöl, nem láttam sehol. Az aklosversét kevés halász használja. Sok szerszámot igényel. Felállítása — Molnár Vidor szerint — valamennyi rekesztőszerszámnál több ügyességet és több helyi tapasztalatot, a halak szokásainak biztos ismeretét kívánja meg. A versével való halászatot nem hagyhatjuk el, hogy meg ne emlékezzünk a hajtójjalászattal kombinált versézésről. Ilyen ősi halászmódról Sztripszky is hallott a nagyhalászi és dombrádi öregektől. A mult század ötvenes, hatvanas éveiben a nagy seggesversét lecövekelték a tóba és azután csapatos marhát, néha 5-—600 darabot is behajtottak a tóba, a jószág felverte a halat és a versébe űzte. De ő ezt már nem látta és az öregek egy kissé nagyítottak. Én azonban a szabolcsi és zempléni belvizeket levezető csatornában láttam ilyen kombinált versézést. A halász lerakja az egyes, de hosszúszárnyú versét a csatornába. Két szárnyát a partig nyújtja és ott lecövekeli. Ha a szárnya nem zárna pontosan, frissen vágott fűzfavesszőnyalábbal kiegészíti. A verse szája a vízfolyással szemben áll. A halász egy önként vállalkozó társával messze előre megy a folyás irányában és jó távol visszafordul, előveszik a kézi kaparóhálót és húzzák a vízben a verse felé. A vízben levő halakat űzik folyton-folyton közelebb a verséhez. A nagy potyka ravasz. Beleütődik a verse szárnyába. Orrával végig tapogat rajta. Kémlel. A verse előtt visszahökken és a másik oldalon próbál szerencsét. Közben a két ember közeledik a kaparóval. Nincs sok idő a kémlelésre-