Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
142 csakhamar elromlott. Nem törődött vele senki, de nyomai még most is megtalálhatók árokban, hosszanti kiemelkedésben, melyeket gátnak, ördögároknak mond a nép. A gátak felépítéséhez rengeteg munka kellett. A kultúra terjedése, a halállomány erős fogyása, nem tette gazdaságossá. Ezért a halász esze könnyített az erős testi munkán. Nem emelt többé gátat, hanem csak egy falat készített, ezt állította a vízbe, ezzel rekesztett. Nem járt többé a rekesztő-szerszám tetején, hanem csónakjával ment a fal mellé és meríti meg a zsákmányt. Ennek a falnak az anyaga vidékenkint más. Ott, ahol sok a fűzfa, a rekeszték fűzfagallyból készül. Ott, ahol pedig fa nincs, de tengersok a nád, nádból csinálják. így közös tulajdonságuk van a régiekkel és egymással : a vízbe leállítják s akár évekig lehet egy helyen. így lett a hal- és csíkgátból szerszám, mégpedig álló vagy rögzített, rekesztő szerszám. Szemben a rekesztő szerszám egy másik fajtájával, a mozgatható rekesztő szerszámokkal. E két nagy csoporthoz sorozzuk még az alkalmazott vagy összetett rekesztő szerszámokat, melyeket más mozgó halászati szerszámokkal együtt vetésszerűen alkalmaznak. Az első csoportba tartoznak lészák, vészfők, vészek. A másodikba a versék, csíkkosarak, a véter, haboknva. A harmadikba a turulyázás, Tiszaverés. A fűzfából készült rekeszték neve lésza. A nádból készülté ,,vész". Ez a kettő már szerszámeszköz, mert mindenikre fel van szerelve a csapda. Ez a Fő. A lészán lészafő, a vészen vészfő, melybe ha belemegy a hal, nem tud kijönni. A rekesztőszerszámok régebbi, tehát ősibb csoportját azok a szerszámok teszik, melyek állandóan le vannak rögzítve. E szerszámokat vész-nek, vejszé-nek, lészá-nak nevezi a halász. Ősi szerszám ez és mindenfajta halásznépnél megvan. Herman Ottó 2 i négy vész-fajtát közöl. Jankó János 2 5 és utána Sirelius^e gész kötetet írnak a rokon vagy még nem is rokon halásznépek vészeiről. Antipa 2 7 az al-dunai, különösen a Duna deltájában használatos vész-fajtákat mutatja be. I. Vészlés. A magyar vész ősi szerszám. A Tisza mentén a gazdag füzes adja hozzá a vesszőt. A távoli kisvizek medrében lengő nád nagyban szolgáltatja a nyersanyagot a vészkészítéshez. — A Tisza árterére az erős vessző-vész szükséges, a nem mozgó 2 4 Herman O. id. m. I. 154—158. 1. 2 5 Jankó id. m. 49—153. 11. 2 6 Sirelius id. m. 2 7 Antipa : Pescaria si pescuitul in Romania. Bucuresti. 643—657.
