Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom
131 szolgáikkal halásztattak. Nem tudom elképzelni, hogy a kényelmes magyar ezt a nehéz, éjjel-nappali éberséget, nehéz testi munkát igénylő foglalkozást űzte volna. Ma is a tiszaparti községek lakói elsősorban földművelésből, egy kis kertgazdaságból, állattenyésztésből élnek, vagy messze vidékre napszámra szegődnek el, mintsem halásszanak. Egy-egy nagyobb községben legfeljebb három-öt halászcsalád él, ezeknek is egy része nyáron mezei munkát végez. Csőszök, mezőőrök, révészek elsősorban passzióból halásznak és nem hivatásból. Azon a területen, melyet dolgozatom felölel, nagy halásztársaságok nem voltak, éppen ezért nagy halászélet sem volt. Az apró halászok szétszóródva a maguk kezdetleges szerszámaikkal, nviltan vagy orvul űzték szegényes foglalkozásukat. Megállapítást nyert, hogy a mai hazánkban betelepedett magyarság között elterjedt, de nem általános foglalkozás volt a halászat, hihető, hogy a keresztyénséggel együtt terjedt el. Mert a keresztyén, főleg görög egyház sok bőjtös-napot rendelt, melyhez sok hal, csík kellett. Már maga az a tény, hogy főleg az egyházaknak adományozott földeken voltak a halastavak és a királyi parancsok az egyházak részére biztosítottak elsősorban a halászatot, feltevésünket erősíti. Világi uraink is tartottak halászokat, de korántsem olyan nagy számmal. A földesurak részére a halastavakon a jobbágyok halásztak, lehetséges, hogy ezek közt a halászok közt sok szláv is lehetett, mert sok szerszám neve szláv és a magyar halászok által használt szerszámok jó része megvan a déli szlávoknál is. A tiszántúli magyar halászat életében négy korszakot különböztetünk meg. Az első korszak e hazában való megtelepüléstől a mohácsi vészig terjed. Ez a virágzás korszaka. 2 A másik az erre következő nagy hanyatlási korszak, melyet a török hódoltság idézett elő. A török nem halevő nép. Tönkretette a magyar halászatot, elrontotta a halastavakat. Ez a korszak a török kiveréséig tartott. A harmadik korszak szintén a virágzás korszaka, mely a XVIII. századra és a XIX. század kétharmadára terjed és a folyók szabályozásával végződik. A negyedik korszak a hanyatlás korszaka, melyet nem politikai tényezők, hanem ennél sokkal hatalmasabb erő, a vizek szabályozása idézett elő. A Tiszaszabályozás és a belvizek lecsapolása halálos csapást mért a természetes halászatra. Megszűntek a nagy és kitűnő keltető helyek. Megcsappant a haltáplálék, különféle halbetegségek pusztították a hal-, rákállományt. A halászatot az eddigiekkel szemben teljesen új alapra kellett fektetni. A halászat védelmét országos törvényekkel bástyázták körül. Mesterséges halastavakat létesítettek. Az első 2 Kolozsváry Gábor : Tiszavölgvi halászat és település. Budapest, 1928. 15. 1. 12*
