Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken - Tartalom

128 víz levezetésére. Az ilyen vizet a hortobágyi ember Árkus-nak (térképen Árkos) nevezi, a szamosmenti pedig vájás-nak. A kotú függeléke az eddig megnevezett vízrajzi alakulatoknak. A mederben elhelyezkedett víz az altalajt mélyen feláztatja, a sűrű szikes altalaj kocsonyaszerű képződményt alkot és megőrzi nedvességét akkor is, mikor a vizet belőle már elpárologtatta a forró nap. Nagyon nehezen szárad. Felül máiszáraz, sőt poros, de alul még azon nyers és hasadékai közt lent csillog a víz. A közlekedésre veszélyes. A Sárréten a folyók kiöntését Kotú-nak nevezik. Ahol könnyen át lehet rajta járni, kotúsföd a neve. A nagy lapos vizeket az Alföldön /ő-nak nevezik. Ezek a tavak átlag nem mélyek, medrüket a szél vájta ki. A morotvamaradványaiból maradt tavak nagyon mélyek. A tóban egész nyáron megmarad a víz. Ha nyár közepén már kiapad, csak a kotu sivár képe van, lapos (és nem lápos) a neve. A lapost rendesen ritka, főként vízi növényzet lepi el, a jószágnak egész nyáron jó legelőt ad. Ilyen lapos sok van a pusztán és nagy becsben tartja a pásztor. A lapos mellett a rít hasonló térszíni forma. Nagyon kis és nagyon menedékes mélyedése van, sokkal dúsabb és változatosabb fű borítja, mely erősen a száraz talajú vegetációhoz hajlik. Mivel alulról jó nedvességet kap, egész nyáron tud legelőt adni a jószágnak. Ott, ahol nincs mélyedés, de a víz hamar összeszalad, forró nyárban a növény sokkal tovább zöld, ríteshelynek nevezi a pásztor. Ezzel kapcsolatos elnevezés a tocsogó és a locsogó. Lapos, rétes hely, a fű benőtte, csak itt-ott villan fel a víz a fű között. Ezeket vizes-hely néven is emlegetik. Mert ha a víz a füvet nagyobb területen elborítja, Tócó a neve. Ez a név rokon a ma használatos tócsa elnevezéssel. Régi szó, mely itt-ott tulajdonnévvé fejlődött. így Debrecen város nyugati szélén a szőllőskertek alatt húzódnak a tócók éspedig a Nagytócó és a Kistócó. A hosszú tónak is van farka, vagyis vége. így Halas-farka a Hortobágy-pusztán. A rétek áradásos területén nagyon elsárosodnak. Ha ilyen helyen nem nő fű, egyszerű ember sdr-nak nevezi. így : Veréb-sár. Ha azonban fűvel, kákával jól van nőve, sárrét a neve. Fertő a tiszántúl kevésbbé használt kifejezése az olyan mocsárra, tócsára, amelyikben nagyon leapadt a víz, ott maradt a sár. A vízrajzi elnevezések közül nagyobb értékű a folyó. Itt vagy egész évben, vagy az év nagy részében folyik a víz. Ez az élővíz vagy hígvíz. A Tiszát folyó-Tiszának, néha sebesTiszának nevezi a halász. A folyók az Alföldön nagyon kanyargósak. A folyók kanyarulatát ma kanyar-nak nevezik. Régen