Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
110 A különlegességek közé soroljuk a téglafalú Eszék-várnak a törökök által való kijavítását. Evlia így írja le : „az alacsony falra vastag tölgyfa-gerendákból készült szándukokat ( = láda, a vizenyős helyeken és vízi építkezéseknél használt caissont jelenti) tettek, minden oszlop helyére tömör szánduk illesztetett be, az erős tégla fölé pedig rácsozatos szándukot helyeztek s mész- és gipszcementtel töltötték ki; ...mellvédjei nincsenek ... a Drávaparti oldalakon csupán egyszerű tömésfalkerítés van". 14 7 A felépítés alatt és kész állapotban levő palánkvárak 148 ismertetése után nézzük meg a rombolás, az ostrom lefolyását is, hogy a falak szerkezete annál inkább világosabban álljon előttünk. Evlia Cselebi és Pecsevi Ibrahim többszöri leírásai alapján 149 a palánkerődítmények ostromát könnyű rekonstruálni. (8. kép.) Az ellenség, hogy a falakat megközelíthesse, az árkok vizét igyekezett lecsapolni. Ezeken vagy a környező mocsarakon keresztül rőzséből, gerendákból, ganéjból, földes zsákokból stb. utat csinált. A palánkot természetesen ágyúval törették lehetőleg oldalról, mert a ráhulló golyók nem sokat ártottak neki. A jól irányzott ágyúütésektől a sározás, a tapasztás lehullott, a fal „tollváza gyanánt" repült a levegőbe. Az így támadt réseket megrohamozták, bár a védők törekedtek mielőbb két sor karót verni a hézagokba és azt rőzsével, földdel — sokszor tűzben is, de rendszerint éjszaka — mihamar betömték. Ha az ellenség a palánkfal tövén védett állást foglalt, a karókat, cölöpöket, sövényfonást tördelte, vágta, zúzta, kidöntötte. Ha kellett, a fák héját lefejtették, naftával, kátránnyal bekenték és meggyújtották, vagy csak egyszerűen a fal tövére szurkot öntöttek és úgy perzselték fel a palánkot. így ez „egy karószálig" elégett, csupán a kiégett tömésföld maradt. Bizonyos, hogy az ágyú ezt az égett falat már könnyebben törte, míg a nyerset csak erősítette. Ez a várostrom-rendszer, különösen a tűzzel való operálás kitermelte a maga messze földön híressé vált szakemberét. Ugyanis egy Gábor nevű ferencrendi szerzetes olyan gyujtószert talált fel, mellyel a lőtt réseken készített cölöp- és karógátakat olthatatlanul fel tudták perzselni. így többek közt Buda 1686-i ostrománál a döntő roham előtt ezzel a szerrel semmisítették meg a törökök által hősies elszántsággal épített cölöp- és karógátakat. A szerzetest találmányáért Tüzes Gábornak nevezték és később a budavári tüzérség főnöke lett. 15 0 * g) Régi várábrázolások tanúságtétele. A forrásművek leírásával egyenlő értékűek, sokszor még szemléltetőbbek is azok
