Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
106 A téglát mint várépítő anyagot csak a tatárjárás után használják. 12 8 De nehezen megközelíthető sík helyeken, pl. az Ipoly egyik szigetén a XIII. sz. végén is favárat építettek, ugyanúgy nagy valószínűség szerint a Szamos mentén és az Ecsedi-lápon is. 12 9 A Szabács viadaljáról szóló híres énekünk (1476) 91. sora is említi a „sok kötést", amely kifejezés minden bizonnyal a töltött palánk cölöp-gúzsaira vagy a sövényfonásra vonatkozik. 13 0 Nincs kizárva, hogy az ugyanazon korból említett aradmegyei Töviskvár Márki Sándor értelmezése szerint csakugyan olyan földvár volt, „hol tüskeborona és vesszőkerítés közé gyömöszölték be a sánc földét." 13 1 * f) Palánkerősségek a XVI. és XVII. századi forrásművekben. Ha mind felakarnánk sorolni azokat az adatokat, melyek a XVI. és XVII. századi hazai és külföldi históriai müvekben a palánképítkezésre vonatkoznak, köteteket lehetne velők megtölteni. Ezen a téren kutatásainkat még nem fejeztük be. Az eddig rendelkezésünkre álló anyagból annyit közlünk, amennyit egy előtanulmány keretébe beilleszthetőnek vélünk. Ha a további kutatások és ásatások feltételezett állásfoglalásunkban meghagynak, tárgyalásaink ez utóbbi csoportja fogja alkotni idevonatkozó kutatásaink zömét. Mert a magunk részéről, mint azt már első beszámolónkban is nyilvánítottuk, 132 ez elmélet felé hajlunk. Szerintem a feltárt panyolai építmény ezt a felfogást súgallja minden részletében és különösen meggyőző, világos bizonyítékokat szolgáltatnak a XVI. és XVII. századi írott és ábrázolt forrásművek. Bocskay fejedelem kortársa, Szamosközy István, Herum Ungaricarum c. művéből vesszük az első idézetet, mely leírja a palánkerődítmények készítésének módját. Ungvár várának megerősítéséről lévén szó az 1560-as években, Szamosközy ezeket írja : „Svendi Lázár faanyagot vágatott, gerendának kifaragtatta, miután az árkot kiásatta, a sánc előtt rendben felhordatta. A falnak ez az építési módja a magyar népnél, mikor nagyobb munkával kell erődíteni, közönséges és használatos. Ezen módon megy végbe. Az egyes gerendákat egymástól egyenlő távolságban a földbe verik, ezek egymástól 2 lábnyira állanak ; hogy szét ne szakadjanak, sövényfonással összekötözik. Mivel pedig ez a fal egyedül az ellenség támadásának feltartóztatására gyengébb volna, mint kellene, belől 12 lábbal más sor sáncot csinálnak, melyet hasonló módon fiatal tölgyhajtásokkal fonnak be. Ez a sor másfélszer alacsonyabb. Hogy ez a sövényfal magától el ne dűljön vagy ágyúkkal szét ne szaggattassék, erős, keresztbe fektetett gerendák a középen egybefogják és lekötik, azáltal a sánc úgy összekötöztetik, hogy az
