Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
104 Egy másik, kínai csapatok részére épített Castrum-ról ezt írja : „Vályog- és nádköteg-rétegekből rakott falai feltűnően jó állapotban élték túl a két évezred viszontagságait. Építésmód tekintetében tökéletesen megegyezett a régi kínai határfallal, ...Az erődítmény Kr. e. 104 körül keletkezhetett... Ugyanazoknak a kínai mérnököknek mesterműve, akik az ősi limes-X építették. Öröm Volt látni, hogy a kitűnően rakott nádkévés falak mily hatalmasan ellenállottak a szél-erozió rettenetes romboló erejének." 11 9 Még közelebbről kell, hogy érintsenek bennünket az Uraitól K-re, a Felső Ob, Irtisz és mellékfolyóinak vidékén élő finn-ugor népek favárai. Hajdanán az osztják és vogul fejedelmek, éppen úgy mint a tatárok, favárakból és töltésekkel kerített helyeikből uralkodtak vidékeik felett. Az orosz hódítás idejéig ezek a váracskák szép számmal voltak és rendszerint kisebb folyók torkolatánál, az ott kiemelkedő földfokokon húzódtak meg. Nagyságuk 70—180 n-öl volt, kellő védelmi és elővigyázatossági felszerelésekkel ellátva. 12 0 A vogul és osztják földváraknál, ha a terep úgy kívánta, a földművek tetejébe még erős fakerítést is készítettek éspedig sűrű karó- vagy cölöpkerítést, azaz egyszeres palánkot, melynek cölöpjeit egyenként verték a földbe. A jobban megerősített váraknál tölDb sor cölöpkerítés volt és a kaput reteszrúddal zárták el. 12 1 A meredek sánc oldalán lépcsős ösvény vezetett fel vagy fahágcsó. A sáncon kilátót, őrtornyot említenek, a folyón, honnan az ellent várták, dróthuzalos csengős vészjelzőt és hegyes karókat a vízben, mely a hajók fenekét átdöfte stb. 122 Ha az ellenség közeledett, a palánkot kijavították. A védők nyilaztak s gerendákat dobáltak az ostromlókra. A győzők a faalkatrészeket vagy elégették, vagy a folyóba dobálták, a várat megsemmisítették. 12 3 A Vogul és osztják hősi énekek, melyeket elsősorban kiváló magyar, aztán finn és orosz tudósok mentettek meg a végpusztulástól, sokszor emlegetik s részben le is írják egykori híres, erős faváraikat. 12 4 A felsorolt adatokhoz szinte felesleges kommentárt fűzni. Bizonyos, hogy amikor honfoglaló őseink a Tisza—Duna tájain megjelentek, mocsarakban és folyó torkolatok szögeiben már készen találtak itt olyan fából és földből épült, refugiumszerü favárakat, amilyeneket ők az őshazából, vándorlásaik útján már ismerhettek, merthiszen ismerte a világ minden népe és amilyenekre nekik, legalább is a nemzetségek fejeinek mind ott, mind itt szükségük volt. Az is bizonyos, hogy a harci sikerek és a jólét nem késztették őseinket az erődítmények jókarban tartására, de nagy veszedelmek közeledtére ösztönszerűleg feltámadt bennük a hagyományokból vagy emlékek után
