Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
99 A palánkfalaknak nagy veszedelme volt a tűz, azért kívülről vastagon besározták. Gyorsan épült, hirtelen közeledő veszedelem ellen megbecsülhetetlen volt, de fenntartása többe került a kőfalénál. A reáhulló ágyúgolyó nem sokat ártott neki, de ha meg is rongálta, éjjel könnyen kijavították. Örökösen gondozni, elkorhadt alkatrészeit cserélni, tavaszra elmállott tapasztását pótolni kellett. Ha elhanyagolták, sőt télen még tüzelgették is, tavaszra helyenként ki-beomlott, úgyhogy lóval lehetett rámenni, vagy a farkasok is átkullogtak rajta. 9 4 Bár az agyagtölteléket vizesen döngölték, taposták, gerendakötésekkel is erősítették, mégis célszerű volt esővíz ellen mind a falakat, mind a bástyákat zsindellyel, náddal, vagy ha más nem volt, szalmával fedni. Minél szélesebb volt a döngölt fal, annál erősebbek voltak faalkatrészei, melyeket a bárdos tölgyerdők szolgáltatták. Szemben vagy egymás mellett álló cölöpök, karók kötésére, összefogására fiatal tölgyfákból font köteléket használtak, mely a vassal vetekedett. A palánkvár legnagyobb erőssége azonban a környező mocsár volt, mely többet ért, mint a vizes árok vagy akár a folyó, miután a mocsár, ha száraz nyárban sem szikkadt ki, embernek, állatnak, hajónak, tutajnak járhatatlan volt. 9 5 Különben a palánkvárat nem sokra becsülték. Egy kuruc vitéz „szarkafészeknek" csúfolta, 9 6 míg ha áthatolhatatlan ingovány övezte, még ostrom alatt is lakodalmat tartottak benne. 9 7 Előfordult, hogy magaslaton épült kővárakat a lovasság elhelyezése végett, második védelmi vonalként kettős töltött palánkkal, legkívül pedig az egyszeres palánk egyik nemével, a sövényfonás nélküli, csupán rablók feltartására szolgáló „latorkert"-tel vették körül. Takáts Sándor szerint a külföldön sohasem járt magyar fiindáló mesterek a XVI. és XVII. században fából és földből épült emez erősségeket „magyar módra" épült várnak nevezték szerte a világon, tehát magyar találmány. 9 8 Ezzel szemben Pataki Vidor arra az eredményre jutott, hogy a palánkmunka nem magyar találmány és nem is magyar specialitás. Idegenek, főleg olaszok hozták be ezt az ,,új módszert" : a kőépítkezés mellett a gyors és olcsó palánk-építkezést, mely hazánkban sok eredeti vonást nyert. Eszerint a magyar várvédők praktikus újításait mondhatjuk csak magyarnak, miket azonban még fel » kell kutatni. Pataki Vidor az egész palánkerődítményből magyar specialitásnak csak a latorkertet tartja, melynek külföldi váraknál nyoma sincs. 9 9 A két tudományos eredmény szembeállítására azért volt szükségem, mert az általam feltárt panyolai építmény tárgyalása folyamán módomban lesz rámutatni arra, hogy sem az egyik, sem a másik tudós szerzőnek nincs teljesen igaza. — A palánkerődítmény valóban nem magyar találmány, de
