Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom

Előszó. Az alább következő, több helyen vázlatos szerény tanulmány mintegy tapogatódzó kísérlet szeretne lenni abból a szempontból, hogy vájjon egy őskori temető leírásánál nem volna-e célravezetőbb a különféle sírmellékletek végnélküli és messze kalandozó analógiai hajhászással túlhalmozott formai és technikai elemzését redukálni és emellett azokban a jelenségekben is keresni a problémákat s azok megoldását, melyek ethnologiai vonatkozásra, következtetésekre s a mai természeti népek szokásaival, életmódjával való összevetésre bármilyen mértékben is inkább hajlamosak, más szóval : amely jelenségekből az őskor emberi társadalmának szellemi élete lehetőleg kiérezhető, rekonstruálható. Az egyre jobban tagozódó, de mégis egymásba karoló és nyúló, néha lényegtelen vagy éppen véletlen változatokra alapított kultúrkör-theoriák olyan sürü erdőhöz hasonlítanak immár, melynek összeborult lombozata nem enged világosságotadó napfényt az alaptalajhoz. Módunkban van sokszor látni, hogy e tudományos módszer túllelkiismeretes munkásai általuk a szakirodalom rengetegében felkutatott, majd felsorakoztatott analógiák halmaza előtt végül is tehetetlenül állanak, mert annak a bizonyos edénytípusnak vagy díszítőmotívumnak tőle, mint központtól, a szélrózsa minden irányában fekvő kultúrkörök egyikében megtalálják a prototípusát, másikában ugyanakkor közeli vagy távoli rokonát, a harmadik kultúrkörben leszármazottját stb. úgyannyira, hogy a kérdéses dolog eredetéről végérvényes keresztlevelet kiállítani legtöbbször Fig: 1. kép. Váza a sz. edény sírból. Mag. 60 cm. Tonvase aus dem Gefässgrab No 3. H. 60 cm.