Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Régészeti kutatások - A panyolai tölgyfaépítmény háromrendbeli ásatásának története

38 néhány darabot elvittek belőle. Ugyanazon hó 16-án kelt soraival már 16 kilátszó gerendát említ. A helyzetről értesített dr. Kozma főszolgabíró sürgönyileg június 22-re tűzte ki a lelőhely újabb megtekintését, ami ezen a kedvező, verőfényes napon tényleg meg is történt, a már annyiszor igénybevett halászok és csolnak segítségével. Sőregi múzeumőr az építményt alaposan megvizsgálhatta. Egyrészt konstatálta, hogy abból, amit 1931 szeptember 1-én és 2-án, a felfedezéskor látott, a nagy áradás semmit sem hagyott másrészt megállapította, hogy a part leomlások következtében mintegy 10 m.-rel hatolt a gát felé s így az építménynek egészen új részletét hozta napfényre, amely szerkezetileg teljesen megegyezett a Tiszába szakadt résszel, sőt annak egyenes folytatásaképpen tűnt fel. Az építménynek erről az állapotáról fent a partszélről, parttőről és csolnakról mintegy 30 fényképfelvételt készített, megörökítvén az összes látható részeket, a fakötések, rálapolások és más szerkezeti részleteket, a halászok által elkövetett csonkításokat stb. (II. tábla 2.) Múzeumőr e sikeres kiszállás után még aznap Debrecenbe visszatérvén, újból levélben kereste meg Szatmár vármegye alispánját és a panyolai főjegyzőt a végtelenül érdekesnek ígérkező lelőhely még hathatósabb védelme ügyében. Kozma főszolgabíró, az egész ügynek első perctől fogva valóban leglelkesebb támogatója mindent elkövetett, hogy az ásatás mielőbb megindulhasson. így június 29-én kelt levelében a nyári aratás beálltáig Ínséges beregi munkások rendelkezésre bocsátását helyezte kilátásba. A régészeti osztály vezetője az ásatás mindenirányú pontos előkészítésének munkája közben a lelőhely geológiai viszonyainak megvizsgálására felkérte a Tiszapolgár környékén dolgozó Scherf Emil dr. m. kir. osztálygeologust, aki az ügy iránti önzetlen lelkesedéssel a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának lekötelező készséggel megadott engedélye alapján július hó 9-re jelezte Debrecenbe érkezését. Időközben Sőregi előzetes informálása következtében a beregi Tiszahát és a Szamos—Tisza-szög ősi falvainak néprajzi tanulmányozása céljából az ásatási expedícióhoz való csatlakozását jelezte Győrffy István dr., a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának h. igazgatója s 9-én meg is érkezett Debrecenbe, így indulhatott útnak július 10-én, vasárnap hajnalban az ásatási expedíció, amelyben a régészen kívül — aki zoológiai, főleg ornithológiai megfigyeléseit is fel szokta jegyezni —, geológus és ethnográfus egyszerre vett részt. A kutatók Vásárosnaményban Kozma főszolgabíró vendégszeretetében részesülvén, az éppen alkalmas vasárnapi napon Győrffy dr.-ral tartottak, aki Ugornya, Gergelyi, Jánd és