Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Előszó

4 tesen ezt az elgondolást nem szabad üzleti szemmel a helyzet kihasználásának tekinteni, hanem inkább önmagától adódó értékmentésnek, mert hiszen a szerzemények a gyűjteménytárakban nemzeti közkinccsé válnak s szociális szempontból is a vásárlások az általános nyomorúságot éppen a legsúlyosabb percekben enyhítenék. Ez eszmét most bátorkodtunk megpendíteni, amiKor a magyar kultuszminisztérium élére Hóman Bálint Önagyméltósága személyében olyan férfiú került, aki közvetlen tapasztalataiból ismeri a magyar közgyűjtemények életét, különleges helyzetét, azt a viszonyt és összefüggést, mely a múzeumi elhivatás fogalma és a megvalósítás gyakorlati kivitele közt fenn áll. E gondolat jegyében üdvözöltük őt október elején miniszterré történt kinevezése alkalmából és e gondolat jegyében, az összes testvérintézetekre gondolva, küldjük e helyről is mély tiszteletünket kettős kérelemmel : az egyikben ő hozzá fordulunk, hogy az egyre jobban támogatásra szoruló vidéki közgyűjteményeket tartsa meg eddigi pártfogásában és szeretetében, a másikban pedig Isten áldását kérjük minden lépésére és gondolatára ! Amikor e kettős óhajunknak ezen a helyen kifejezést adunk, önérzetesen megmondjuk azt is, hogy elöljáróink pártfogására és szeretetére érdemesnek hisszük múzeumunkat ; mert egyrészről tőlünk telhetőleg igyekeztünk elvégezni hivatásszerű kötelességünket, másrészről nyugodtan állíthatjuk, hogy maga a tanulni, művelődni vágyó magyar nagyközönség és a külföld is egyre több és több szeretettel halmoz el bennünket. Ennek egyik élő bizonysága az, hogy a Déri-múzeum látogatottsága az elmúlt esztendőben erősen emelkedett, amenynyiben a gyűjtemény tárakat összesen 68,000 ember nézte meg, azaz 6000-el több, mint 1931-ben. E tény mellett nem szabad szó nélkül elmennünk, mert a mai anyagias, meglazult kötelékű, felületes és könnyelmű világban mégis csak van valami felemelő érzés abban a tudatban, hogy egy esztendő alatt a Déri-múzeum Ecce homo-termében 68,000 ember nézett elgondolkodva és lelki meghatottsággal Munkácsy Krisztusának arcára és a gyüjetménytárakon végigsétálva, 68,000 embernek kellett megsejteni, érezni vagy újra meggyőződni arról, hogy az élet egyhangúsága, durvaságai felé csak a műveltség révén lehet emelkedni, amint azt az ősember, saját fajtánk és különféle ó- és újabbkori népek tárgyi anyaggal szemléltetett kultúrfejlődései világosan mutatják. A nagyközönség szeretetének második bizonyságául örömmel említjük meg azt is, hogy a nagy mértékben kibővített kutató- és gyűjtőterületünkön lefolytatott régészeti kutatá-