Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom
"248 aki egy felnőtt farkast elejt, öt konv. forint díjat kap, aki pedig farkaskölvköket fog, darabonként két konv. forint jutalomban részesül. Ez se használt, mert nemcsak az erdőről, hanem a mezei szállások közül is jelentenek farkas kárt. Ezért a városi Tanács 1844-ben kétszeres díjat tüz ki a farkasok pusztítására. „A farkasoknak mind az erdőkben,— mondja a tanácsi határozat — mind a mezőkön történt szerfeletti elszaporodása folytán legjobbnak látszik, hogy a közönség figyelmét irtásokra fokozatosan hívják fel. Elhatároztatik azért, hogy egy kinőtt farkas elejtéséért 5 konv. forint, a farkasfiak elfogásáért két konv. frt jutalom ezentúl két annyira emeltessék." 6 7 Űgylátszik, hogy a farkasfogók nem nagyon sok kárt tettek a farkasokban, mert a városi Tanács 1844-ben méreggel akarja a farkasokat eredményesen irtani. A városi számadásban 1844-ben 7 forint és 34 krajcár van felvéve, amelyet a város pénztára a farkasok kivesztésére adott szerekért fizetett ki Bészler Lajos patikárusnak. 6 8 Ennek az irtási módnak nagyobb eredménye lehetett, mert 1846 január 17-én újra kifizettek Bészler patikárusnak 9 forintot mérgekért. 6 9 A farkasok irtását annyira komolyan vették, hogy 1844-ben a vadászbérletnek próbaképpen megszüntetését is elrendelik, remélvén, hogy a szabad-vadászás által a farkasok megfogyatkoznak. 7 0 Daruuadászás lőfegyverrel. A darvak vadászásával leginkább a pásztor emberek foglalkoztak. A daru a tiszántúli rétes, mocsaras területeken tanyázik, a pásztor pedig közelben legeltet. Orbán Bálint 78 éves pásztor ember híres daruvadász hírében állt Derecskén. A daruvadászást juhászbojtár kora óta űzte, később, mint csikós és számadóbojtár nagy hírességre tett szert. Saját szája vallása szerint a darukat mindig puskával lőtte. A puska ,,lostok vesszős" volt, hozzá 0-ás serétet a boltból vett. A darvak minden éjjel leszálltak a vízre. Hajnal felé szoktak to józni, majd elcsendesedtek, csak az őrdaru vigyázott. Az ilyen pihenő darutársaságot több kilométer távolságról közelítették meg. Előbb sietve mentek felé, majd guggolva, közelebb érve pedig hasoncsúszva igyekeztek közelférkőzni. Ha 20—30 lépésre megközelítették, akkor lőttek rá. Az öreg elbeszélése szerint, hajtással, nappal lőttek darut. A gazdájával indultak el kocsin. Az öregnek kitűnő szeme volt, kilométer messziről meglátta a darut, ilyenkor a kocsiról leszálltak, a kocsisnak megmutatták a darvak tartózkodási helyét s a kocsis a kocsival hajtotta feléjük a darvakat. Mikor 6 7 Debrecen város tanácsi jegyzőkönyve, 1844. 204. §. Városi levélt6 S Debrecen város számadásai, 184.3^—44. Városi levéltár. 6 9 Ugyanott. 184fi. évi. Városi levéltár. 7 0 Ugyanott, 1844. 204. §. Városi levéltár.
