Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"246 Múzeumunkba ez a darab 1913-ban került Ramocsaházáról. Vida János ajándékozta. Az egyes serét készítésre szolgál egy kis vasfogó (70. ábra). Az ólmot beleteszik a nyelénél fogva összeszorítják és akkor, a darab ólomból golyót csinál. Nyelének vége befelé hajlik, melynél fogva a vadásztarisznyához függeszthető. Meg kell jegyezni, hogy a parasztvadász általában és indokolhatatlanul nagyszemü serétet használ. A rendes vadász a nyúlra nyáron 10-es, télen 8-as, a vadorzó és a parasztvadász nyáron 6-os, télen 4-es, vagy O-ás serétet használ. A libára a rendes vadász 8-as, a vadorzó 6-os, 4-es, sőt O-ás serétet használ. A nagyszemű serét használata a paraszt konzervatív természetével függ össze. A régebbi időben még 70. ábra, Serétöntő agyagpalából, fent egyes serétesináló fogó. Massenschrotgiesser aus Tonschiefer. Oben an beiden Seiten Zangen zum Schrotbilden, zur Verfertigung einzelner Schrotkörner. Unten zusammengestellter Giesser aus Tonschiefer. az úri puskások is nagyszemű serétet használtak, ami a régi kapszlis és kovács-puskáknál indokolt is volt, mivel azoknak a csövei hengeres, vagy enyhén szűkülő fúrásúak. Ebben az. időben még a seregélyekre is O-ás seréttel lőttek. Farkasvadászat Debrecenben hajtó és etetővadászattal. Hogy Debrecen város határában, különösen a határ északi és keleti részén elterülő erdőrengetegben, sok farkas tanyázott és sok kárt tett a város lakosságának, érdekes levéltári adat bizonyítja. 1837-ben Bayler István szenátor azt jelenti a városi Tanácsnak, hogy a kintlakó pásztorok és csőszök előadása szerint a csoportokban kószáló farkasok sok károkat tettek. Ha ezeknek kiirtására gond és szorgalom nem fordítódik,