Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"211 elkíséri. A balmazújvárosi gyermekek csinálnak ilyen madárütőíát és búgattyút, kimennek a nádas, tavas legelőre, a nagyobb bozótban lehasmálnak, szájukba falevelet vesznek és olyan hangot adnak, mint a líbucok. A felzavart madarak a csalogató hangra feléjük repülnek. Lent kóvályognak, erre egy gyerek feláll és a bugattyú madzagának végét megfogva, a levegőben sebesen forgatja a búgattyút. Ennek zúgása a kóválygó, csapkodó madarakat még jobban megvadítja, eszeveszetten csapkodnak feléjük. Most a fiú az ütőfát feléjük hajítja. Ez sebesen forog és ha a líbuc szárnyát vagy a lábát éri a fa méginkább ha a pléhlemez megsérti, a madár leesik. Csige Imre, aki a libueütőt a Dérimúzeumnak ajándékozta, több líbucot leütött ilyen módon. Ez a szerszám a magyar bumerángnak tekinthető (54. ábra). A nyíl. A hajtóvadászok régtől fogva eszközökkel,fegyverekkel dolgoztak. A történelem azt tanítja, hogy a magyar őseink harci eszköze a nyíl volt. Az is bizonyos, bogy a lőfegyver feltalálása és alkalmazása után ez a fegyver a vadászok fegyvere lett. Mikor a lőfegyver átvette tőlük a vezérszerepet, a szegény emberek, orvvadászok vadászó eszköze maradt. A mai fiatal ember a nyilat fűz- vagy akácgalyból, akácjövésből, mint ők mondják, suharc-bó\ csinálja. Jó vastag fajövést levágják, kellő hosszúra hagyják. Tövistől megtakarítják. A két végét nyakason bevágják, félkörben meghajlítják, madzaggal vagy ha erős a galy, dróttal átlósan megkötik és kész a nyíl. Most még egy nyílvesszőt készít. Ez egy vékonyabb fajövés. Vékonyabb végébe szeget vagy tűt ver, vastagabb végébe bevágja és kész a nyílvessző. A nyílvessző olyan hosszú, hogy a nyíl madzagától felérjen a fa külső peremén. A nyíl használata úgy történik, hogy a nyilas balkezébe veszi a nyíl fáját, jobb kezével a nyílvesszőt a nyíl madzagára és fejére teszi. A madzagot jól meghúzza maga felé. A nyílfa Fig. 54. ábra. Libucütőfa és a bugattyúja. Schlagholz für Strandläufer.