Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"198 7. A patkány etetése. Az alföldi községekben és tanyákon rendkívül el tud szaporodni és nagy kárt tud okozni a patkány. Vannak évek, amikor valóságos csapás a patkányjárás. Ilyenkor nem is tudnak ellene védekezni. A patkány összefúrja a ház sárfalát, megtörténik az, hogy a földszinten belebúvik a falba s a falban felfúrja magát a padlásra és ott garázdálkodik. Ha a falban elszaporodnak, annyira összefurkálják, hogy összeomlik a fal. Ezen kívül a patkány gyűjtőállat és ha magtárba bevészi magát, rengeteg gabonaneműt, tengerit összehord a lyukába, azt összeőrli. A debreceni tanyákon nem egyszer láttam, hogy mikor egy ilyen falbafúrt patkánylyukat kibontottak, kétvékányi összeőrt porral kevert gabona is kikerült a lyukból. Ezen kívül elpusztítja a kamarába az élelmicikkeket és az apró baromfiakat. Érthető tehát, hogy a földmívesek minden eszközt felhasználnak arra, hogy ezt a kártékony állatot elpusztítsák. A patkány pusztításának a módja, hogy megétetik. Zsírral felsütött darába mérget tesznek és azt helyezik ki a patkány járásába. Ennek azonban az a hátránya, hogy a patkány vagy nem döglik meg tőle, vagy pedig ráismer és nem eszi meg. Szoktak még száraz gipszet is elébe tenni cukorral keverve, hogy azt megegyék, mellé vizet is tesznek, hogy igyék rá és így a gipsz a gyomrában megkeményedjen. Azonban ez se vezet kellő eredményre. Újabban a kuruzslók tengerhagymát (Scilla maritima) részeltetnek meg és ezt keverik a máléliszt közé, ezt zsírba megpirítják és kihelyezik oda, ahol a patkány jár. A parasztok azt állítják, hogy még ennek van a legtöbb haszna, mert sok patkányt elpusztít. A kártékony vadaknak különböző gyógyszertári mérgekkel való pusztítása már száz évvel ezelőtt divatban volt Debrecenben és azóta még gyakoribb, sőt hatóság által engedélyezett pusztítási mód. Vadfogás vagy elűzés babonával. Ezen a téren nagy szerep jut a varázslásnak is. Vannak pásztorok, akik szemmel verik vagy gyógyítják meg az állatot. A Hortobágyon jártomban ismertem egy juhászt, aki a leghamisabb kutyáktól is ellopta társa juhát, sőt egy alkalommal ellopta a nyájat őrző nagyon hamis komondorkutyát is. Ez a juhász nem tett egyebet, mint szembe állott a rá vicsorgó, fogát csattogtató kutyával, mereven nézett a szeme közé. Azután leguggolt a bundában, orrhangon elkezdett dúgni és jobbkezének mutatóujjával taktusosán, elkezdte orrcimpáját verni, ami által az orrhangja ritmikussá vált, a kutya csak nézett rá, nem ugatta többé, engedte a nyáj felé. Sőt a kutya farkcsóválva