Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"188 A lófarkából kiszedett hosszú szőrszálakra tengeriszemdarabokat kötnek fel. Mikor így kész van, 20—30 darab, egy méhkast keresnek és a méhkas keresztfájára ezeket a csalétkeket felkötik úgy, hogy a tengeridarabok a szőrszálon lelógjanak. Az így felkészített csapdát ráteszik egy deszkakaptár tetejére, amelynek a felső részét leveszik úgy, hogy közvetlen érintkezésben van a méhkassal. Ezután a kaptár oldalajtaját leveszik és az aljára szemet szórnak. Az éhes és fázékony madarak beleszállanak a kaptárba és a szétszórt szemeket eszik. Végre annyira megszokják a helyet, hogy fölszállnak a méhkasba is és bekapják a tengeri darát. Az éhes madár lenyeli a daradarabot a lószőrrel együtt, kihányni nem tudja és így felakasztja magát. Megtörténik, hogy három-négy madár is lóg felakasztva a méhkas keresztfáján. Billenő' csapdák. Ezek a csapdák a kétkarú emelő törvénye szerint működnek. Alapelvük, hogy a vadat hirtelen becsapják és így ejtsék tőrbe. Nem sok fajtát termelt ki a magyar józan ész. Fig. 41. ábra. Egérfogó gémeskút csapdával. Mäusefang mit Falle in Form eines Brunnenschwengels.