Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

"165 egy-egy dróthurkot a nyulaknak, vagy a kártékony idegen kutyának és macskának. A madarászoknak is egyik fő- és kedvelt eszközük a hurok. Ők nem dróttal dolgoznak, hanem a ló hosszú fark és serény szőreivel. Ebből vetik a hurkot rendesen kétszeresen. Ez a kis madaraknak éppen elég. A nagy madaraknak a szőrszálakat összefonják és úgy csinálják a hurkot. A madarász a kihelyezésben bámulatosan találékony. Kihelyezi a hurkot a bozótba, a síkföldön, a fészekre, a vízbe, a nádasba. A hurkos maga távolhúzódik meg és lesi az eredményt, mely ügyességéhez mérten nem is marad el. A vadak fogása hurokkal. A nyulakat és őzeket a Debrecen vidékén működő orvvadászok és szegény emberek leginkább hurokkal fogják meg. Ezek az emberek jól tudják azt, hogy úgy a nyúl, mint az őz csapásokon jár és ezt az utat minden nap ugyanazon a nyomon teszi meg. A csapásokat könnyen fel lehet lelni télen a hóban, azonban még nyáron is követni lehet az ilyen kimélyített ösvényt. A fedett terepen, mint amilyen az erdő, ezeket a csapásokat a nehéz közlekedési viszonyoknál fogva szorosan megtartják a vadak. A vadfogók tehát azokat a helyeket keresik ki, amelyeket az ilyen csapásoknál a bokrok és a fák elszükítenek, szorosszerüvé tesznek. Itt az elvonuló vadnak a fejét előre kell nyújtani, ami által könnyebben hurokra akad. Az ilyen szorosokon megtalálni a hurkot. A hurok anyaga lágy vasdrót, amely a húzástól nem szakad, hanem inkább az ide-oda hajtogatástól törik el. A huroknak használt drót hossza 1.5—2 m. A lyukbőség 30 cm. a nyúlnál, 40 cm. az őznél. A hurok alja a földtől nyúlnál kb. 10 cm., az őznél 60 cm. A hurok kihelyezése akként történik, hogy erdőbe rendszerint fiatal fa vízszintes ágára kötik fel, hogy lefele lógjon (21—-1. ábra). Vagy pedig a fa törzsére kötik, hogy a hurok oldalra nyúljon ki. Ez könnyen is lehet, mert a drót elég merev ahhoz, hogy így megálljon. Megtörténik az is, hogy a hurok szárát egy földből kiálló fagyökérhez erősítik és ezesetben a hurok fölfelé mered. Jobb megerősítési módnak tartják azt, hogyha a fatörzsből oldalt kinyúló hurkot egy másik dróttal kikötik a szembelevő fatörzshöz (21—2. ábra). Azt tartják, hogy így kevesebb eshetősége van annak, hogy a hurok a réstől elhajlik, vagy hogy az össze-vissza való csavargatás következtében a drót elszakad. A debreceni nagyerdőn 1914 tavaszán különös esetet figyelt meg Tikos Béla erdőfőmérnök. A nagyerdő talajában kemény barnavörös, de azért málékony homokkőszerű rétegek vannak. Hogyha ez a réteg kútásásnál, kubikolásnál napfényre