Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

160 hagyták éjjelre. Az éhes farkas a liba gágogását észrevévén, gyanútlanul ment a verem felé. Ráment a gyenge tetőre és ágaskodott a liba után. Addig ágaskodott, míg végre a tető beomlott, a farkas bele esett és a vadászok előszaladtak és agyonverték a veremben a farkast. Az ottani öreg emberek azt is mondják, hogy a farkas csalogatására juhcsapatokat is hajtogattak a verem környékén azért, hogy a juh szaga jobban ingerelje a farkast. (16. ábra). A Hortobágy környékén szintén emlékeznek az öreg pásztorok ilyen farkasvermekre, azonban azt mondják, hogy ottan nem igen kínlódtak a veremásással, inkább kutyákkal és botokkal verték el a kártékony támadókat. Rókafogás veremmel. A kunságon a rókát krumpliveremben fogták. A jó mély verem tetején lyukat ástak. Olyan nagyot, hogy a róka bebújhasson. A verembe tyúkhúst tettek és azután az ajtaját jól bezárták. A szimatoló róka megérezte a tyúkhús szagát, addig kerülgette a verem lyukát, míg bebújt a verembe és elfogyasztotta a tyúkhúst. Ezután már hiába kapaszkodott, nem tudott kijönni. Az emberek vasvillával felfegyverezve bementek az ajtón és agyonszúrták, verték a rókát. Zúzócsapdák. A zúzócsapdák abban különböznek a csapóktól, hogy a vadat minden esetben agyonütik, agyonzúzzák, összenyomják. A vadat holtan ejtik el. Lehetne ezeket a szerszámokat ejtő szerszámoknak nevezni, mert ráesik az állatra és úgy üti agyon. Főleg apró, kártékony háziemlősökre (patkány, egér) vadásznak vele. A zúzószerszámok, egérfogó alakjában a hortobágyi pásztorok kunyhóiban mindenütt megtalálható. Ezenkívül gyakori a debreceni tanyákon is. Sok változatot nem termelt ki a magyar nép alkotóelméje. Egyszerű és praktikus volta miatt azonban mindenfele elterjedt és terjed ma is. Pusztai egérfogó. A tanyákon és a pusztán a pásztorkunyhóknál nagyon elszokott az egér szaporodni. A debreceni határban a tanyai ember és a pásztor fíregnek nevezi a kártékony egereket és patkányokat. És igyekszik ellene védekezni. A leggyakoribb egérfogó a saját maga készített csapdája. Ezek a pusztai emberek nem mennek egérfogóért a boltba, nincs is rá költségük, hanem a maguk eszük szerint konstruálják meg. Keresnek egy 20 cm. hosszú, 10 cm. széles eldobott deszkadarabot. Ennek az első részét közel a két sarkához kifúrják. Kerítenek egy 40 cm. hosszú fűzfavesszőt, a két végét kihegyezik és a két lyukba dugják úgy, hogy a meghajlított ív közepe 20 cm. magas legyen. Kerítenek egy 2 cm. széles deszkadarabot, olyan hosszút, hogy