Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)

Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom

142 a fácánetetőket, mely féleresz alakú fedél épület, ez alá egy keretbe foglalt hálót helyezett az orvvadász és a keretet feltámasztotta, a támasztófa felső végéhez kötötte zsinegét és szabadvégével beült valami hevenyészett hegyes kunyhóba és várta, amíg a fácán az élelemre megy. Mikor a különben óvatos madár gyanútlanul a háló alá ment és ott szemecskélt, megrántotta a madzagot, a fa kiesett és a háló beborította a fácánt. Az orvvadász gyorsan előszaladt és kivette a zsákmányt a háló alul. Verébfogás rostával, szitával. Kemény télen a verebek éjjeli szállásra a szalmakazalba vagy szénaboglyába bújnak. Nappal kifürödnek egy-egy odúszerű lyukat és éjjel ebben hálnak. A madarász ezeket a fészkeket meglesi és este, mikor bealkonyul és a verebek elülnek, egy rostával vagy szitával odamegy és beborítja a fészkeket. A veréb megijed, kiugrik, de már ekkor a rosta alatt van. A madarász nem bajlódik vele, hogy kivegye, hanem végighúzza a rostát vagy a szitát a földig és itt szedi ki alóla a verebeket. Azokat, amelyeket meg tud fogni, mert vannak olyanok is, amelyek kimenekülnek a rosta alól. Este a veréb nem lát és nem tud tájékozódni, ezért kevés tud elmenekülni. Fig. 3. ábra. Verébfogás a széna, vagy szalmakazalban. Kosárral, vagy rúdra kötött rostával meghúzogatják az oldalát. Sperlingfang auf dem Heuschober mittels eines an eine Stange gebundenen Siebes. Daneben Sperlingfang mit Maiskorb.