Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon - Tartalom
127 Bár az 1729. évi III. t. 22. cikkelye szabályozta a vadászatot és a madarászatot, ,,mégis azt lehethallani — írja a Helytartó Tanács 1732-ben Debrecen Tanácsának — hogy egyes megyékben a nemesek nemcsak saját területükön kívül is a vadászatra tilos időkben, sőt a nem nemesek és honosítottak is kutyákkal, agarakkal és vizslákkal vadásznak és madarásznak és büntetlenül grasszálnak és ezáltal a katonaságnak is, amelynek pedig szabályzatának 7. Pontja szerint a vadászattól elvannak tiltva, ezen szabály megszegésére utat nyitnak". Ezért, minthogy az előbb említett artikulusban a vadászatnak és madarászainak ez a megszorítása olyan célból történt, hogy a vadak jobban őriztessenek és szaporodhassanak és amennyiben a vadászat és madarászat csupán a földes uraknak, a nemeseknek pedig bizonyos helyekre és időre szorítva van megengedve. Ezért, hogy a katonaság senkinek rossz példája által ne vezetessék és a szabályzat rendelkezését át ne hágja és vadászatokat és madarászatokat ne rendezzen a nem nemesek és nem honosítottak az előbb említett § értelmében eltiltatnak. A helytartótanács felhívja a civitást, hogy ezt a §-t tartsa meg. 7 Ugyancsak az 1732. évben a Szepesi Kamarának feljelentettek egy Zilahy Sámuel nevű debreceni polgárt, aki bizonyos Bécsből szállított áru közt rókabőrt csempészett. A debreceni harmincados elkobozta, a Szepesi Kamara 1733. évben nyilatkozat tételre hívja fel a Városi Tanácsot, hogy a csempészett bőr rókabőr volt-e, vagy közönséges bőr. 8 Volt idő, mikor a Városi Tanács maga buzdította a szegényebb lakosságot a madarászaira. E rendelkezésre az a körülmény adott okot, hogy a varjúk óriási mennyiségben megszállták a várost és a környéket. A varjúk télen napszállakor tízezrével jelentek meg a város felett. Szörnyű károgással kavarogtak a város felett. Leszálltak a magasabb épületekre (Nagytemplom, Kollégium, Városháza) és ott töltötték az éjet. Reggel felkerekedtek, kimentek az erdőre, megszállták a fákat, mezőket. Csupa feketék voltak a leveletlen fák, a mezők, és a szántóföldek a fekete varjaktól. Régen a kezdetleges földművelés szórva vetett, nem tudta jól betakarni a vetést, ezek a fekete varjak kiszedték a magot, annyira teleették magukat, hogy alig tudtak a fára szállni, kihányták a tengerit, búzát vagy árpát. A mezőkön a legelő jószágokat nyugtalanította a varjúhad. 7 A Helytartótanács 1732 jan. 2-i üléséből, Pozsony. Debrecen város levéltára, 329. sz. a. 8 A Szepesi Kamara leirata 1732-ben. Debrecen város levéltára .358. sz. a.
