Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom
115 sen megnyilvánuló emberi szellem, a szükséglet, cél és anyag természetében rejlő egyező követelmények kitermelésére egymástól függetlenül és egyidejűleg is előállhatnak. Anélkül, hogy eszmefuttatásunkat tovább vinnénk, ennél a pontnál elgondolásunk az, hogy a nyugateurópai és középeurópai harangserleg-kultúra egymástól függetlenül és egyidejűleg fejlődött ki. Amannak eredete tényleg Spanyolországban van, emezé pedig a magyarhoni rézkuítúrában keresendő. E feltevésünk kifejtése nagy körültekintést és hatalmas régészeti anyag átvizsgálását teszi szükségessé, de ha majd rézkori temetőink számának megkétszereződése után ez valóban be is bizonyulna, úgy megoldást nyerne az a probléma, hogy miért nincs területi összefüggés a harangserlegkultúra két főcsoportja közt Egész távolról való rávilágítással itt most csak megemlítjük, hogy hazánk őskultúrájának É-felé való kisugárzása már a neolithikumban megindult az obszidián," a terramarekultúra 10 0 és főleg a réz 10 1 révén. E kifelé hatás szakadatlan folytonossága határozott irányadó minden e korra vonatkozó régészeti kérdésben. Ez állandó kultúrhatás egyik természetes fejleménye az, hogy a középeurópai harangserleg-kultúra gyökere a magyarföldi rézkultúrában van, melynek edényanyagában véljük a harangserleg ősformáját, prototípusát is. Reméljük, napfényre kerülnek még oly rézkori temetők is, melyekben vitánfelüli tárgyak fognak rendelkezésünkre állani. Jegyzetek. Rövidítések : L. = Lásd ; 1. = lapon ; 11. = lapokon ; Rl. M. Ebért, Reallexikon der Vorgeschichte. 1 A Tiszántúl egykori állatvilágára számos más művek közt igen tanulságosan derít fényt Vajda Péter, Madarászati kirándulás a Tiszához. Atheneum. PesL 1840 I. 695, 708 11. — 2 Cholnoky Jenő, Magyarország földrajza. Pécs, 1929. 27. 1. — 3 Szemelvények Priskos Rhetor töredékeiből. Ford. Szilágyi Sándor. Bpest, 1904. 24. 1.— 4 1932 tavaszán Konyár ÉK-i szélén, vályogvető gödrökben festett cserepeket gyűjtöttem, melyek a Déri Múzeumban vannak. — 5 Közismeretesek azok a meteorologiai megállapítások, melyek szerint Nagymagyarországnak a Tengerpart (Fuzine), a Tisza felső forrásvidéke és a Bihar-hegység legesősebb vidékei. Leggyakrabban esik az eső a béli-belényesi hegyekben (évi átlag 180 nap). Egyes záporok intenzitása is rendkívüli. Monyászán 1890 őszén 1 nap alatt 123 mm. csapadék esett. L. Korbély, Bihar vm. hegy- és vízrajza. Bihar vm. és Nagyvárad. Bpest, 1901~ 9. 1. — 6 J. Strzygowski, Das Osebergschiff und die Holzkunst der Wikingerzeit. Heidnisches und christliches um das Jahr 1000. Wien, 1926. 23—36. 11. — 7 G. Wilke, Grabsitte § 5. Rl. IV. 491. 1. — 8 G. Wilke, Kulturbeziehungen zwischen Indien, Orient und Europa, Leipzig, 1913. 93. 1. Mannus bibliothek N. 10. — 9 Frobenius, Und Afrika sprach, 1912. III. 474. 1. — 1 0 Thurnwald, Totenkultus § 23. Rl. XIII. 383. 1. — 1 1 Nagy valószínőség szerint juhcsont : medence, lapockatő és lábszár. — 1 2 Disznó hátsó combcsont. — 1 3 Hillebrand, A pusztaistvánházi korarézkori temető. Bpest, 8»
