Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom
110 A közölt ábra az eredetinek egyharmada, mely pontosan csonka hegyével 30 mm. hosszú, 17 mm. széles és legnagyobb vastagsága 4 mm. Élei és mindkét oldala egyenletesen és nagyon finoman retusálva, úgy, hogy valóban nagyon gondos és fáradságos munka terméke, amely körülmény annak idején is értékessé tehette. Ha elveszett, pótlása nem volt könnyű, mert az obszidián vulkáni kőzet, tehát az Alföldre nézve import. Ismeretes, hogy a rézkor nagyobb mérvben fellépő obszidián szükségletét a Kárpátok-környéki messze vidékeken a Hegyalja obszidián bányái látták el. De szolgáltathatott a Keletmagyarországi-Szigethegység is. Egyes rézkori temetőkben, így pl. a hajdúszoboszlóiban is 74 ezek az obszidiáncsúcsok egészen kis méretűek. (16x20x20 mm., 21 X 18x19 mm. stb.) A magam részéről hajlandó vagyok feltételezni, hogy ezek a parányi, finom művű kis obszidiáncsúcsok nem nyílhegyek, hanem érvágók vagy köpülyözők voltak megfelelő nyélbe szerelve. Az érvágás a legújabb időkig a legelterjedtebb népies gyógyítási mód volt. Az őskor mocsárvidékein a maláriában szenvedők talán már ismerték az érvágást és ezt a műveletet ilyen finom hegyű obszidián eszközzel végezték el. Mert alig tudom elképzelni, hogy az őskori terepviszonyok mellett nyíllövéshez ilyen nagy fáradsággal, gonddal és nehezen pótolható anyagból készült nyílcsúcsokat alkalmaztak volna, melyek között az egészen apróméretűek, kis szilánkok talán gyöngék is voltak erre a célra. A pápuák a kókuszpálma levéleréből készült vessző végére tűhegyes obszidián szilánkot vagy üvegszilánkot erősítenek és ezt egy arasznyi íjj segítségével a fejfájásban szenvedőnél az orrválasztó porcos részbe lövik többször és mindkét oldalról s így folyatják a beteg orravérét. Ez a pápuáknál az érvágó. Kelések kifakasztására, tüske kipiszkálására a. pápuák az óriáskígyó alsó állkapcsát használják, mely két darabból áll, miután középen nincs összenőve. A nagy első fog a műszer, az állkapocs annak a nyele. 7 5 Hasonló műveletekre az obszidián is alkalmas lehetett. Épenúgy használhatták ezeket a finom, retusált, tűhegyes eszközöket tetováló-tünek a bőr felkarcolásához (NarbenTätowierung). S. Müller Dániában bronzkori férfisírokban talált finom árakat tetováló tűknek tartja. 7 6 Kovakés, pattintott, retusnélküli 2 darab került elő a konyári temetőből : egy töredék a 9. (Fig. 12 kép) és egy ép példány a 10. sírból (Fig. 13. kép). Ez utóbbi a sírban a levágott kéz helyén feküdt, amaz a b. jelzésű fazékban. A kovakést az .őskorban — úgy látszik — nem pusztán közönséges vágószerszámnak tekintették, hanem mint hagyományos szertartási segédeszköszt még azokban a korszakokban is használták, amikor már mindenféle vágóeszközt rézből,
