Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1932. évi működéséről (1933)
Függelék - A biharmegyei konyári korarézkori temető - Tartalom
104 akkor helyezik reá a lenyúzott, kizsigerelt medvét egészben. Ezt betakarják saját bundájával, erre is illatos növényt tesznek és az egész gödröt földdel töltik meg, úgyhogy a gőz sehol ne jöhessen ki. Másnapra a legfinomabb puha, zamatos pecsenyét kapják. 5 6 Mindezek az adatok azt bizonyítják, hogy az emberevés feltételezése az őskorban, a legnagyobb valószínűséggel, csaknem kételkedés nélkül helyénvaló. Régészetileg nem lehet ugyan határozottan bizonyítani, hogy valamley hiányos csontváz emberevés következménye-e vagy sem? De nézzük meg, hogy a kannibálizmus fejlettebb alakja, az emberáldozat nem áll-e közelébb kézzelfoghatóbb bizonyítási lehetőségekhez, különösen konyári rézkori temetőnket illetőleg. Amint az előbbiekből láttuk, már az emberevés sem volt a legprimitívebb kultúr-stadium, még kevésbé lehet az, annak fejlettebb formája, az emberáldozat, hiszen klasszikus és egyházi szerzők egészen a történelmi időkig menőleg említik az emberáldozatokat. A természeti népeknél szokásos különféle célú emberáldozatokra a megfigyelések, leírások egész tömegét lehetne felsorakoztatni. Sokszor nehéz a megkülönböztetés, vájjon tiszta kannibálizmussal van-e dolgunk, melynek célja az egyén megölése, húsának-vérének a már ismert okból való elfogyasztása, vagy pedig emberáldozattal valamely haragvó istenség, gonosz szellem kiengesztelésére. Többször az áldozó és az áldozatban részesített igényei egyaránt kielégülnek. Tisztán nyilvánul meg az építési áldozat (Bauopfer), melynél egy embert élve falaznak az építménybe, vagy más eljárással veszik az áldozat életét, hogy a gonosz szellemeket kiengeszteljék és az építés sikerét biztosítsák. 5 7 Az emberáldozatot felváltotta az állatáldozat s az egykori emberhús-evést az áldozati állat húsából való lakmározás, amint az a különféle népek történetéből egész a középkorig ismeretes. A temetkezési szertartással összekötött halotti áldozatok emlékét őrzik a ma is szoksásos halotti torok. Nagy számmal ismeretesek olyan régészeti sírleletek, már a régibb kőkorból is, melyeknél halotti áldozatra, halotti torra és hasonlókra lehet következtetni. Vannak olyanok is, melyeknél az emberáldozat nyomai csaknem bizonyosan megállapíthatók. Ilyenek pl. Svédországban a híres vemmerlöven-i áldozati gödrök. Ezekben a tőzegmocsárba ásott, cölöpökkel körülvett gödrökben emberi és állati csontokat vegyesen találtak. Az állati csontok közt kutya és róka egészben voltak, a többiekből csak részletek. Sven Rothman állítása szerint bronzkori, több emberöltőn át véres áldozatokhoz használt áldozati gödrökkel van dolgunk. Az egész állatokat talán megfullasztották, a többiekből falatoztak. Az embercsontok azonban emberáldozat emlékei.
