Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)

Függelék - A debreceni cseréppipa

94 V. A pipa segédeszközei és a pipálás. A pipának elengedhetetlen tartozéka a pipaszár. Az egyszerű debreceni cseréppipához egyszerű szárakat vágtak a debreceni Nagyerdő bokraiból. Legjobban szerették a fekete gyűrű (Acer tataricum L.) és a kökényfa (Prunus spinosa L.) gallyait. Ezeket a gallyakat szegény emberek szedték, egyenesre vágták, megszárították. Ezután megtüzesített kemény, leginkább esernyő dróttal kisütötték. A sütő drótot pipaszár sü/ő-nek nevezik ma is. A pipaszár sütő egyik végét egyszerű fanyélbe verik, másik részét kihegyesítik, hogy jobban haladjon a pipaszárban. Régen sok debreceni szegény ember élt pipaszár sütésből, ma már egy öreg ember is bőven el tudja látni a szükségletet. Fig. 20. kép. 1. Pipa szárral, bojttal, kalárissal. 2. Pipaszársütő. Mikor a pipás ember pipát vesz, rendesen szárat is vesz hozzá. A pipaszárat maga képezi ki használatra úgy, hogy azt a végét, amely a pipa nyakába megy, kissé megfaragja, erre a faragott részre vékony, használt vászon ruhát csavar és így erősíti be a pipanyakba. A másik végét, amelyet a szájába fog, 4—5 cm. mélyen meghámozza, azután megszívja, próbálja, hogy szelel-e és rá lehet gyújtani ? A nyalkább pipások a pipaszárra zöld zsinóron nemzeti színű parasztbojtot tesznek, úgy, hogy a zsinór egyik végét a pipa nyakára, a másik végét pedig a szár második harmadjára hurkolják. Ez a bojt ékességet ad a pipának. Hátha még a bojtra hét szem kalárist (üveggyöngy) tettek, úgy, hogy az egyik bojtzsinóron három, a másik bojtzsinóron is 3 szem gyöngy lógott és egy hetedik szemmel a két ágat összefoglalták, akkor volt azután a pipa kellőkép felékesítve. Az így fölszerelt pipát leginkább a csínos szolgalegények kedvelték.