Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)
Függelék - A debreceni cseréppipa
71 néki nem tartozik". 3 9 Debretzen 15 augusti 1839 Fő Cz-Mester Szekeres András, második Fülep János Czéhjegyzője Kállai Imre. Ezt a pontot már 1822-ben megalkotta a céh, most csak részletezi és 1810-ben a céhnek 8 pontból álló statutumát 12-re emelvén, a 12-ik pontban a pipások kötelezettségét foglalta össze a fentiekben. A pipáslegények béréről a fazekas céh Szegődési könyvében ezeket találhatjuk : 1847 március 7-é,n Harsányi Bálint legény Bihari Péternél 700 pipát csinál hetenként és ezért kap 15 krajcárt. Ugyanabban az évben október 17-én Gombos János legény Jenei Imréhez szegődik, fizetése egy hétre 800 karimás, 900 laposszájú és 1000 subrik, ezek közül akármelyik szakmányért 45 krajcár egy hétre. Szabó Dániel legény 1847-ik év végén elszegődött egész 1848 Szentgyörgy napig. Hetibére 50 krajcár, de subrik 1200 csutorás, laposszájú cifra, egészrezű 800 szakmányért. Ugyancsak ez a Szabó Dániel legény Balla István pipásnál egy váltó forint hetibért kapott, de ezért 1000 pipát kellett neki csinálni egy hét alatt. Vedres Mihály pipásmester 1848 január 30-án egy Gyulai Gábor nevű legényt szerződtetett egy esztendőre olyan feltétel alatt, hogyha vándorolni szándéka lesz, Lőrintz vásárkor menni, műhely rúgás fizetés nélkül elmehessen. Fizetése egy hétre egy váltó forint. Ezer csutorásgombú pipák elkészítéséért. Ezt a szerződést aláírták a céh részéről Pap Ferenc első céhmester, Tóth Gábor második céhmester és Szekeres Bálint a céh jegyzője. A céh tagjai nemcsak készítették, hanem árulták is a pipákat. A piparezezők és kupakosok ellenben csupán rezezhették és kupakolhatták a pipát, de nem árulhatták. Az eltiltás indoka az volt, hogy ők magok nem csinálják a pipát. Ez a régi sérelem az 1840-es években éles panasz alakjában tört elő. A zsidók nem panaszkodhattak, mert 1841-ig nem lakhattak a városban. Ellenben a városban lakott három keresztyén rezező, névszerint Tóth István, Sántha István és Kovács Mihály, akik a városon kívül a zsidó rezezőktől megtanulták a piparezezést és a kupakolást, azonban ők maguk pipát is csináltak. Mivel azonban ők, mint rezezők, nem léptek be a fazekas céhbe, a céh nem engedte meg nekik a pipaárulást. Debrecen város Tanácsa a hosszas lnízavonát 1842 november 2-án és 1844 augusztus 14-én kelt határozatában aként oldotta meg, miszerint kimondotta, hogy a piparezezők a fazekasokkal együtt egyedül az országos és hetivásárokra szoríttatnak. Az 1840-ik évi 29-ik tc. a zsidóknak letelepedési engedélyt adott Debrecenben is. Lassankint a városonkívül tartózkodó és dolgozó piparezező zsidók betelepedtek Debrecenbe. Házat 3 9 Fazekas céh iratai a Déri múzeumban.
