Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)
Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri múzeumának 1931. évi működéséről és állapotáról - Belső munkálatok
8 nyitni túl a határon mindenüvé, hol azt megértéssel fogadják. Ez új munkában a vezetőszerep elsősorban a tudományos intézeteket illeti, melyeknek egyik értékmérőjéül ma már méltán tarthatjuk a külföldi kapcsolatok mennyiségi és minőségi fokozatait. Múzeumunk vezetősége erre a lehetőségre akkor gondolt először, amikor 1926-ban az évi jelentésnek németnyelvű kivonatát is elkészítette s ezzel együtt azt néhány külföldi múzeumnak és tudósnak elkülclötte. Ez első határontúli életjeladás óta kapcsolataink tetemesen kibővültek. Német szakfolyóiratok foglalkoznak jelentéseinkkel, melyekért cserébe külföldi múzeumok sajtótermékeket, tudományos kongresszusok pedig meghívókat küldenek. Ma már nemcsak azon magyar intézetek közé tartozunk, melyek a nemzetépítés munkáját sajtótermékek kicserélése útján nemzetközi érvényesülésben is keresik, hanem tovább menve, ugyanazon cél érdekében, részben úttörő munkát is végeztünk akkor, amikor Debrecen és vidékének tárgyi néprajzát reprezentáló egy nagyobb és egy kisebb gyűjteményt adtunk két külföldi nagy múzeumnak. A nagyobbik gyűjtemény a helsinki Finn Nemzeti Múzeumba került. Ez ajándékozás indítóoka dr. Ecsedi Istvánnak 1928-ban az északi országokban végzett kutató útja alkalmával merült fel. Ugyanis ő a Finn Nemzeti Múzeum ethnográfiai osztályának tanulmányozása közben arra a szomorú tapasztalatra jutott, hogy ott a rokon magyarság részére fenntartott terem csaknem teljesen üresen áll. Ekkor elhatározta és elhatározását Manninen múzeumigazgatóval azonnal közölte, hogy addig is, míg más magyar intézet esetleg nagyobb gyűjteményt küld, egy debreceni és hortobágyi néprajzi tárgyakból álló sorozatot és azt kiegészítő számos fényképnagyítást ajándékoz a Finn Nemzeti Múzeumnak. Akkori ígéretének megvalósítását az 1931. esztendő első hónapjaira tervezte, hogy a tavasszal tartandó IV. finn-ugor kongresszus alkalmával a küldött tárgyakkal berendezett magyar szoba ünnepélyesen megnyitható legyen s ezáltal megszűnjön az a nagy hiány, mely az összes finn-ugor népek néprajzát oly gazdagon felölelő nagy múzeumban kulturális érdeklődésünket nem a legjobb színben tüntette föl. Hasonló érzés késztette Jungerth követségi tanácsos, helsinki magy. kir. ügyvivőt arra, hogy a mi akciónktól függetlenül 1930 november 27-én előterjesztést tegyen a m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszterhez a Finn Nemzeti Múzeumban egy magyar szoba berendezéséhez szükséges néprajzi anyag adományozása vagy csereként való átengedése ügyében. —