Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)
Függelék - A debreceni cseréppipa
69 megjelent statisztikájában Debrecenről azt jegyzi fel, hogy itt égetik a kitűnő pipákat. Azt is említi, hogy a pipások külön céhet képeznek, míg a fazekas müveket, edényeket Rimaszombatból, Margittáról és Telegdről viszik. 3 2 Schwartner Márton már 1798-ban megjelent terjedelmes munkájában már többet foglalkozik a debreceni pipával. Azt írja, hogy különös figyelembe kell részesítenünk Debrecen benszülött iparát, a híres pipaégetést. Itt ugyanis egy veres agyagfajtából 138 mesterember, feleségük, gyermekeik, segédeik és inasaik segítségével pipafejeket égetnek. Ezekből a helyszínen tíz darabot adnak egy garasért. Olyan szorgalommal dolgoznak, hogy évente 10 millió 960,000 darabot is túlhaladja gyártásuk. Csutorát pedig 1794-ben cca 100,000 darabot csináltak. 33 Fényes Elek szerint 1847-ben a pipások 10 millió pipát csináltak, ezek fekete pipák (füstölt), készítenek évente és hozzá a csutorások 200,000 darab csutorát. 3 4 Ezt a mennyiséget az ország nem tudta felvenni, azért jórészét külföldre szállították. A vörös pipát nagy mennyiségben Franciaország, Anglia, ÉszakAmerika vásárolta a matrózok szükségletére. 3 5 1807-ben a fazekas céhben 105 mester volt, ezek fazekat és pipát csináltak. A pipákat nemcsak megcsinálták, hanem el is adták. Árulóhelyük a piaci rend szerint a városháza mellett volt. Itt mindenféle cseréppipát, kostököt, kovát, taplót, pipaszárat, dohányt árulók voltak beosztva. 3 6 1813-ban a céh úgy határozott a pipaáruló leányok felől, hogy árulni ezeknek sem keddi napokon, sem máskor szabad nem lészen, csak az esetben, hogyha szülei betegek. Aki áthágja, első esetben egy frt., második esetben 2 frt. a büntetés." A cseréppipákat zsidók rezezték. A rezezés finomabb munkát kívánt és ezt a munkát a keletről jött rézverők és az ötvösök jobban értették. Mivel a zsidóknak Debrecen város kerítésén belül csak 1841 után volt szabad lakniok, ezért a Debrecen város kerítésén kívüli külső csapszékekben, vagy pedig a városhoz közel fekvő falvakban laktak és Debrecenbe bejártak munkáért, vagy pedig a fazekas céh vitte ki nekik a rezezni való munkát. A fazekas céh erélyesen vigyázott rájuk, hogy valamiképen be ne férkőzzenek a városba. Á Becsületes és Nemes Fazekas Céh protocolumában 1807-ben ez áll : „Amely becsületes ember a zsidóknak helyet ád olyanmódon, hogy a házánál rezezni bejön, 3 2 Korabinszkv : Geogr.-hischt. und produkten von Ungarn. 1786. 110. lap. 3 3 Schwartner id. m. Pest, 1798. I. t. 236—82. §. 3 4 Fényes Elek : Magyarország leírása. Pest, 1847. II. 389. lap. 3 5 Szűcs István id. m. III. 991. lap. 3 6 A város piacán árulók rendinek följegyzése. Kézirat a Dérimúzeumban.
