Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)

Függelék - Méhkasalakú földbe vájt üregek feltárása Debrecen város téglagyári telepén

54 a munkát ne veszélyeztesse. Ezek a kisegítő ethnologiai adatok az őskori agyagbányászat lefolyására is kell, hogy némi fényt derítsenek, legalább is abban az értelemben és olyan mértékben, hogy az agyagszerzésnek szinte rejtett, sajátságos műveletében, az egymástól függetlenül ásott, szűknyílású, méhkasalakú agyagbányákban semmi olyan különöset ne lássunk, ami nem volna valószerű és ami miatt az agyagbánya-elmélet helyett mást igyekeznénk keresni. Fig. 9. kép. Agyagedények a városi régi és új téglagyár agyagbányáinak különböző évi leleteiből összeállítva. A 6. sz. 1909-ből, a 9. sz. 1910-ből, 5.'sz. 1913-ból, 1. és 7. sz. 1914-ből, 11. és 13. sz. 1926-ból, 8. és 10. sz. 1930-ból, 2. és 4. sz. 1931-ből. Kb. n. A 12. sz. nagy edény 1909-ből, kb. n. Tongefässe, welche von den Funden verschiedener Jahre aus den Tongruben der allen und neuen städtischen Ziegel/abrik ausgewählt sind. No. 12 ca 1,i."

, die übrigen VJ n. Gr. 2. Gyakorlati szempontból vizsgálva a kérdést,, elsősorban is azt kell leszögeznünk, hogy miként a primitív népeknél, úgy az őskorban is az agyagművesség csak bizonyos időközökben történt. Akár télen, akár nyáron bányásztak, egy széles nyílású