Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1931. évi működéséről (1932)

Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri múzeumának 1931. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek

14 zete 1889-ből, mely amellett debreceni lakatos munka s így azt a múzeumba szállíttattuk. Az Árpád-téri templom óráját budapesti gyár készítette 1922-ben s így értékesítésre ajánlottuk. A 37,327—1931. VII. sz. polgármesteri határozat dr. Ecsedi igazgató javaslata alapján intézkedett. Egyéb belső munkálatainkról a gyarapodás beszámolójában teszünk említést, míg régészeti és néprajzi kutatásainkról a Függelékben önálló cikkek számolnak be. Itt csak megemlítjük, hogy sikeres régészeti ásatások voltak a városi téglagyár területén, Alsó-Józsán, Konyáron és kutatások történtek Beregben és a hevesmegyei poroszlói tiszaparti őstelepen. II. fejezet. Személyi ügyek. A 70 éves Zoltai Lajos kitüntetése. — Előlépések. — Képviselet. E fejezetben elsősorban is örömmel ragadjuk'meg az alkalmat, hogy megemlékezzünk Zoltai Lajos dr. nyug. múzeumigazgatóról, aki az elmúlt esztendő július 16-án kitűnő jó egészségben töltötte be 70-ik életévét és akit a Déri-múzeum fejlesztése körül kifejtett eredményes működéséért kormányzói elismerésben részesítettek. Mi az ő szerény tanítványai, munkatársai és hivatali utódai egyformán örülünk mindakét eseménynek, mert az egyikben az Élet, a másikban a Munka jutalmának valóban megérdemelt beteljesülését látjuk és érezzük. Ezek az elért jutalmak pedig belső értékben emelkednek és csodásan széppé patinásodnak, ha az utóbbira nézve tudjuk, hogy munkássága jutalmazásáért soha egy lépést nem tett és ha az előbbire vonatkozólag meggondoljuk, hogy életét olyan soha nem pihenő, örökösen égő, termelő és fáradhatatlan munkában töltötte, mely legtöbbször felőröli, ronccsá teszi a szervezetet ! És Zoltai Lajos magas korát megtagadó fizikai és szellemi frisseséggel, igazi tudóshoz illő közismert szerénységének tisztes köntösében ma is mindennap ellátogat múzeumunkba, hol hűséges tanácsadónk és munkatársunk, mesterünk és korrektorunk ! Örömünk lelkesedésbe csap át, mikor látjuk, hogy naponta mint kutat még most is a városi levéltárban, hogy feldolgozgassa rajongva szeretett városa múltjának azokat a témáit, melyeknek egykoron hivatali nyűgös teendők miatt időt nem szentelhetett ; mikor értékes dolgozatai egymásután látnak napvilágot; mikor a helyi sajtóban valahol városa közönségéről jó- vagy rosszhiszemű tévedés, ferde felfogás vagy rossz-