Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1930. évi működéséről (1931)

Függelék - I. Régészeti kutatások és ásatások 1930-ban

74 partjai közé szorult tespedővíz Magyarország legnagyobb síklápját alkotta — geologiai és földrajzi szempontból, különösen régi állapotára vonatkoztatva, tájegységnek vehető, mely, mint ilyen, archaeologiai feldolgozásra is éppen úgy kívánkozik, akár a Balaton vidéke. Ez az egykor 4—500 km

2 kiterjedésű vízország fejlődésének minden szakaszában (vízinövényláp, náderdőláp, nádrét, rétláp) a környezetében és a benne kiemelkedő lápvárszigeteken letelepült lakosság életmódját már az őskorban is befolyásolhatta, sajátságossá tehette, amely körülménynek a tárgyi emlékekben is kifejezésre kell jutnia. Tájegységek az. emberi művelődésre is egységesítő hatással vannak. A mérki raktárlelet bronztárgyait az 5. ábra mutatja. Mérk község Nagyecsedtől D-re, 10 kim. távolságra, az őslápot Ny-felől határoló homokdomb-láncolatok egyikén fekszik, mely hosszanti oldalával meredeken esik a láp síkjára. A falutól K-re, a tiborszállási állomáshoz új műutat építettek, mely a falu alatt keresztezi a Kertaljai dűlőt. E keresztezéstől a Kraszna-csatorna felé 40 m.-re, a műút balszélétől 10 m.-re akadtak leletünkre. Október 22-én Bodnár Sándor községi kisbíró vezetett a helyszínére és mint szemtanú beszélte el a lelet körülményeit. A földmunkások a kb. 3% literes agyagfazekat szétverték és a belőle kiömlő tárgyakat szétkapkodták. A kerek, öblöshasú edény falához kívülről vashoz hasonló rögek voltak tapadva és az edény mellett emberi kéz- és lábszárcsontok feküdtek, koponya nélkül. Miután a munkások a remélt „fázik pénz"-ben csalódtak, a zsebredugott bronztárgyakon kívül minden egyebet az úttestbe kubikoltak. Hozzávetőlegesen megállapítottam, hogy az edény a felszín alatt 60 cm. mélyen, fekete, erősen korhadt tőzegtalajban feküdt beágyazva, azaz a tőzegképződés idején kerülhetett helyére. A tőzegképződés a láp fejlődésének második stádiumát, a náderdő-szakaszt jelenti, amikor a mocsár felett mélyebb víz terül el. Ilyen hely kincsrejtésre nem alkalmas és azt sem tételezzük fel, hogy valaki a víz alatt ásta volna az edényt a fenék talajába. Az emberi csontokból semmit sem találtam és így azoknak a lelettel való egykorúságát csak feltételezni lehet Azonban erre céloz az a körülmény, hogy a csontok az edénnyel állítólag egyszintűn a tőzegben feküdtek. Mindebből pedig az következik, hogy az Ecsedi-láp a bronzkorban (Kr. e. 2500—800-ig) már tőzeget termelt, azaz. fejlődésének második szakaszában volt, amikor a felszínen úszó vízinövényzet helyébe hatalmas náderdők léptek és hogy a mérki raktárlelet valamely véletlen, szerencsétlen eset következtében sülyedt — esetleg gazdájával együtt — a mindenkor