Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1930. évi működéséről (1931)
Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri múzeumának 1930. évi működéséről és állapotáról - II. A múzeum ünnepélyes megnyitása - Függelék a II. fejezethez. A Déri Múzeum május 25-ki megnyitásán elhangzott ünnepi beszédek.
27 Mindenesetre olyan vidéki város, amely színmagyar lakosságú s nem jöhet soha abba a helyzetbe, hogy a nemzet testétől elszakítva, idegen impérium alá kerüljön. Színmagyar vidéken kulturális gócpont legyen, ahol a tervezett oktató múzeum messze vidék magyarságának szolgáljon okulásul. Végül magas intelligenciájú, lehetőleg egyetemi város, ahol a gyűj temény a tudományos képzésnek is hathatós segédeszköze lehet. Mindezek a kívánalmak együtt feltalálhatók voltak Debrecenben. Ám, hogy Déri választása Debrecenre esett, abban részé lehetett még valaminek. A nagy emberek örök vágyódásának, hogy nevüket, emléküket a testi megsemmisülés határán túl is fenntartsák. Magyarország városai közül Debrecen nevezetes arról, hogy ősi intézményeit féltő gonddal őrzi és szeretettel áldoz értük. Ősi kollégiumára büszke a debreceni ember, egynek érzi magát vele, áldozatot nem sajnál érte. Nyomdája egyedülálló abban Magyarországon, hogy meg+ szakítatlan fennállását negyedfélszáz -évnél nagyobb időre* egészen 1561-ig vissza tudja vinni. Állandóan köztulajdonként* a városi magisztratüs irányítása alatt. Ősi szociális intézményének, az Ispotálynak nemrégiben ünnepelte négyszázéves fennállási évfordulóját. Nem kell ahhoz semmi titokszerűség, hogy meglehessen magyarázni Déri Frigyes egyszerű logikájú gondolatát : — Ahol egy Város így megtudja őrizni s ennyi szeretettel tudja gondozni a maga ősi intézményeit, ott bizonyára megfogd ják tudni őrizni s közhaszonra fordítani az én gyűjteménye met is, amivel együtt jár majd a Déri név megörökítése is. Nagy emberek legtermészetesebb vágya s ennek a vágynak legszebb erénnyé nemesült és a közre legáldásosabb formája az, hogy nevüket nagy és maradandó alkotásokkal igyekeznek késő korok számára fenntartani és megörökíteni. Déri magánéletében a legigénytelenebb, páratlanul szerény ember volt. Gyűjteménye azonban egy hosszú, munkában töltött élet fejedelmi bőkezűséggel egybehozott eredménye volt. Lehet-e rossznéven venni tőle, hogy elhelyezésénél nagy gonddal járt el s azt a helyet kereste, ahol a gyűjtemény fennmaradását, közhaszonra fordítását, megbecsülését legbiztosabbnak látta. így jutott Déri Frigyes Debrecenhez és Debrecen a Déri gyűjteményhez. 1920 október 20-án Déri Frigyes ellátogatott Debrecenbe, hogy megismerje azt a várost, melyben gyűjteménye állandó
