Ecsedi István: Jelentés a Déri Múzeum 1929. évi működéséről (1930)

Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri múzeumának 1929. évi működéséről - II. A múzeumi felügyelőbizottság működése

gatóvá ; azonban a 242/14,769—1908. bkgy. sz. szabályrendelet 15. §-a világosan kifejti, hogy javadalmazás esetén az igazgatói állás nyilvános pályázat mellett töltendő be. Ez alapon, de tekintettel arra is, hogy a hatalmasan megnövekedett kultúrház vezetésére a törvényben megkívánt képesítéssel is rendelkező szaktudós vált szükségessé, a rendszeres fizetéssel ellátott múzeumigazgatói állásra a nyilvános pályázat tényleg meghirdettetett s a választás eredménye folytán az előbbi fizetésnélküli múzeumigazgatói állás megszűnt. Az új igazgató megválasztásával kapcsolatosan történt dr. Zoltai Lajos múzeumőr, tb. múzeumigazgató nyugdíjazása. Ugyanaz a június 27-i közgyűlés, mely az új igazgatót választotta, dr. Zoltait ismételt kérelmére, nyugdíjba beszámítható 42 évi szolgálat után, legmesszebbmenő elismerése és köszönete mellett, nyugdíjazta. Dr. Zoltai Lajos 24 évet töltött a városi múzeum szolgálatában. Az ő munkás életét puszta szavak helyett jobban igazolják a tények. Ugyanis a Löfkovits Atthur által alapított városi múzeum 3 kis szobát töltött meg, amikor Zoltai Lajost a városi levéltárból múzeumi szolgálatra osztották be. Fontos hivatását felismerve, elsősorban is a legszorgalmasabb diákot túlszárnyaló kedvvel és lelkesedéssel tanult és tanult. Halomszámra gyűltek jegyzetei, melyeket mindenféle régészeti, néprajzi és történelmi szakkönyvek áttanulmányozásakor készített. Korábban — mint levéltári tisztviselő — 16 éven át böngészte a város múltjára vonatkozó feldolgozatlan okmányokat és az az ott készített jegyzeteit, tanulmányait egyesítve szerzett tudásával és fáradhatatlan munkakedvével, a szó szoros értelmében minden nap reggeltől estig dolgozott a hatvanulcai múzeum kis irodahelyiségében. Tudományos felkészültsége csakhamar túlhaladta a kezelésére bízott szerény gyűjtemény kereteit és anélkül, hogy bárkivel is közölte volna, szerény elvonultságában két fontos célt tűzött maga elé : a város múltjára vonatkozó történetírás hézagait kipótolni és a múzeumi gyűjteményt kutatás és gyűjtés útján naggyá fejleszteni. E tervének keresztülvitelében számára nem volt hivatalos óra. pihenés és legtöbbször nyári szabadság sem. Nem kereste az elismerést és nem vágyott senki dicséretére, de mikor egymás után megjelenő történelmi tanulmányai forrásművekké váltak é

s nagyjelentőségű régészeti ásatásai, továbbá Hajdú, Bihar megyék falvaiban, városaiban személyesen végzett néprajzi gyűjtő-útjai folytán a három szobából álló kis múzeum tizenhat termet számláló nagy múzeummá lett : a Tisza István Tudományegyetem honoris causa doktorrá avatta. E legmagasabb megtiszteltetés a legilletékesebb fórum részéről érte, mert tudományos munkásság jutalmazására a megértés mindig onnan várható, ahol a tudományt művelik és ahol azt értékelni tudják.