Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1928. évi működéséről és állapotáról (1929)

B) Függelék a városi múzeum 1928. évi jelentéséhez - II. Puszta-Halápon: hun-avarkori temető

40 des frühen Mittelalters. III. Taf. 214. 5., 6., 7., 8., 9. ábra.) 6. Szélein bordázott 22 x22 mm. nagyságú fémpánt,2 drb a gerinccsont alul, félgömbölyű 4 drb bronzszögeccsel együtt. 7. Arany fülönfüggő, a balhalántékról, karikán filigrán mívesen összeillesztve négy kisebb és egy nagyobb arany gömböcs. (Hampel : id. m. Mártély Taf. 89., 13.) 8. A lábfejnél valamely kisebb emlősállat csontjai. A kengyelvas párja nem került meg; se a zabla hiányzó része. Még csak azt jegyzem meg : az egész házat alápincézték, de több sírt nem találtak. Az udvaron való továbbkutatáshoz pedig nem volt mód. Az ucca túlsó oldalán észrevehető, hogy ott a talaj felszíne lefelé lejt ; hajdan ott ér vonult el. Ez ér partján temették el a pogány vitézt ; valószínű : többed magával. Ugyanennek az érnek a község északnyugati szélén ma is nádat termő része partján Seemayer Vilibald 1897 őszén néhány árpádkori sírt tárt fel karperecekkel és halántékgyűrűkkel. II. Puszta-Halápon : hun-avarkori temető. Rügyfakadáskor halápi tejesasszonyok újságolták egy nyilastelepi szatócsnak, hogy Gajdos János kaszálójában vaskardos vitézt találtak. Telefonon a múzeum is meghallotta ezt a hirt. Sesztina Jenő saj át autój án vitt ki a Halápra, : lássuk, mi az igaz a milimárik beszédjéből. Gajdos János, szorgalmas, ügyes kisbirtokos a halápi vasúti megálló és a csárda között néhány holdnyi kőrisfás földet kapott cserébe a várostól. A rajta levő erdőt a mult télen levágatta, dombos részét pedig körülbelől 700—800 D-mtr. területen lehordatta a közeli mocsaras völgybe. E munka közben több emberi csontvázat leltek, tízet vagy tizenötöt, — nem olvasták meg. Egyik sírban lócsontok is feküdtek, sokféle vas meg zöldes színű lapos holmi is volt a halott körül. Nem sokat törődtek vele. A vaskardot leventék vitték el, akik a közeli iskolából vetődtek oda bámészkodni. A zöldszínű lemezeket egy zsidófiú tördelte szét s mivel nem aranyból voltak, bedobálta a vízbe. Gajdos uram, a tulajdonos, csak néhány tárgyat vitt be a tanyájára. Ezeket nyomban készségesen átadta a múzeumnak. Ajándékul kaptunk tőle : filigrán mívű csöves arany fülönfüggőt (V. ö. Hampel : Alterthümer etc. Ordas. III. T. 78. 2. a.' Závod. III. 248. T.) ; egy vaskengvelt (V. ö. Hampel id. m. III. 87., 146. és 196. T. Mártély, Keszthely és Regöly) ; egy vaszabiát (V. ö. Hampel id. m. III. 146. T. Keszthely) ; egy bizonytalan rendeltetésű görbe vastárgyat és két emberi koponyát. Magam tovább keresgélvén a lovas sír helyén, megtaláltam a kengyel párját ; találtam egy kis indás díszítésű bronzszíjvéget, meg egy másikat, de csonkán. Ez utóbbin aranyozás nyomai látszanak. (V. ö. Hampel id. m. III. 98. T. 6. á. 112. T. 2. á. 156. T. 6. á. Horgas, Nemesvölgy és Keszthely.)